Szíve dagad,esze már áll,
csak néz előre bután,
egy kisleányra vár.
Édes kis csoda,
majdnem mint egy bújócska.
Férfi ki most a hunyó,
a leány ki csak bújik a szívéhez közel.
Fájdalom mégis édes,
érzések mik eltérőek,
kín és küzdelem,
a remény, mégsem hagyja el.
S tekintetében ott lebeg még a kép,
s fülében a csengő hang,
kéjelgése ágyba csalogat.
Gyere te nő és add elő,
mi mélyről tőr elő.
G.S-Ágnes