Gondolatok.......

Amikor reggel fény ébred a kékben,

akkor testedben is éled a kikelet,

csak a lelked alszik mélyen.

A tőr mélyre hatolt.

Kicsit meghaltál-és éhes hiénák hada lecsap rád.

Kicsit szétszednek-de nehogy azt hidd hogy itt a vége.

Elmúlik, megszűnik minden.

Egyedül maradsz,mélyen, odalent.

S a gondolat mardossa agyad,

nehéz a tested,mozdulni már rég nem bírsz.

míg a távolból egy hang fel nem élin kit.

Mintha hívna az élet, vissza-vissza kérlel.

Eltűnt a köd, tisztul a táj,

mikor karja gyengéden ölel át.

Éledj-Ébredj....

Álomból..... Valóság!

     /G.S-Ágnes/

Csak egy vers

Veled vagyok minden apró gondolatban,

még ha pirkad is a hajnal,

 új napot kiáltva. 

Az éj leplét oszlatva,

és csak a varázsa marad,

szívükben él és talán ott is marad.

Ragyogó két szempár,

s az ajkuk egymásra talál.

Ölelés,fonodás a szerelem hajnalán,

két szív egy ritmusra jár,

és elveszik a csendben minden más. 

A világ kizárva,

csak a forró vágy szikrája cikázz.

Vakít a fény,talán angyalok járnak,

avagy a kéj vakítja, bódítja, árasztja,

villámló szikrákkal,

míg testük meg nem remeg.

S marad a fény, mely az ablakon beragyog.

/G.S-Ágnes/

Cselező

Cseles tervek,s velük újjá születek.
Felébresztik a régi tűzet.
Vadászni zsákmányra várni.
Horgot kivetni,gátlást ledobni,
a magját megrágni,és várni.
Míg a szikra lángra nem lobban,
s csókja csattan a számra.
Hevít míg bírja a vér,
és szét nem feszít.
Robbanás vagy roppanás,
szakad egy száll.
Arcon csap a tudat,
s szívem lángra kap.
Nincs szó,nincs magyarázat mi jó,
csak egy szikra mi lángra kap!
             G.S-Ágnes

Húsvét

Tavasz,mosolyt fakaszt.

Kikelet,gyere hát velem.

Ébresszünk fel egy ősi hagyományt.

Mikor a fiú kergeti a leány,

házak között köröznek,

és sikoly száll a széllel,

míg a fiúk célba nem értek.,

és vízben úsznak a lányok.

Később visszatérve,

kacagva nevettek,

s a fiúk zsebébe,tojást tettek,

mit már rég megfestettek.

Így megy ez már évek óta,

mikor gólya madár ér haza,

s nyílnak a virágok.

Az illat mi eláraszt,ha kölni fröccsen,

s a húsvétot érzem a levegőben.

          G.S-Ágnes

Gondolatok......

Egy srác és egy leány,

mondhatnánk egy pár.

De ne szaladjuk így előre,

s a történetet építsük fel.

Ismerkedés,kezdhetnénk így,

itt a legelején.

Kontaktus,egymás szemében,

egy fény villan.

Véletlen érintés,

s a hideg ráz a bőr felszínén,

futkározik össze-vissza,

s szívüket is eltalálja.

Találka újra és újra.

Titkos,csendes,édes kettes.

Arcot simít a kéz,s ajkuk összeér.

Kezek csúsznak,lejjebb és lejjebb,

míg meg nem feszülnek a testek.

Édes kéj,nem is maradhat el,

hisz erre várnak rég.

Egymásba ér test a testtel.

El,elmenni messzire.

S a szó a végére,

mit együtt ejtenek el,

Szeretlek!

G.S-Ágnes

Kell

Kell egy,ki nagyon szeret,

kinek a szemében,

tiszta minden tett.

Kire felnézel akkor is ha fáj,

ha a múltad csak köd homály.

Mikor a jelenbe azt érzed lehetetlen,

s csak a csillag fénye ami nem hagy el,

ide húz a jelenbe.

Ébreszti pajkos lelked,

mint tavasz tájt a kikelet,

s a napfény íze mosolyt csal ajkadra,

s akkortájt a szíved is hevesebben üt,ver,kalapál.

Halk léptek,

nesz veri fel a csendet.

S ott áll előtted.

Mögéd oson,ne habozz,

kapkodj,húzd magadhoz.

Tű sarkas lába,fonódik testeden.

Ennél a résznél,már nem is vagy észnél.

Forró az ajka,

s csókja marasztal.

Hát itt van az-az egy.

Kinek szemében tiszta minden tett.

S felnézhetsz rá,

mert itt van Ő,

a nyerő Nő.

G.S-Ágnes

Vibrálj

Szeretlek én mindig,

egyre csak jobban.

Még csillog a csillag,

s még a remény el nem illan.

Bújni csak hozzád,

s az illat magával ránt.

Vérem is hevül már.

Pajzán gondolat,

együtt gondoljuk ugyanazt.

Fakó képek lebegnek,

s homályos a tekintett.

Érzem lassan végem,

hisz,fogva tart a varázslat,

ez az a kábulat,

ölelj még szorosan.

Hogy sohase múljon el a pillanat.

Mi vibrál folyamatosan.

G.S-Ágnes

Feladni?

Feladni, eladni.

Mindig elfutni.

Álmoktól búcsúzni,

mégis a fellegekben járni.

Ha véletlen leesnél,

ne aggódj,sose félj,

egy van ki feljebb húz,

kinek karjában landolsz,

mikor magához húz.

Az ár már sodor,

s mire észhez térsz,

a ruhád is földet ért.

Állsz ott csak bambán,

miközben nyelve már kutat,

egy íjat,mi lefele nyilaz.

S összefonódik a két test,

már nem rideg az est,

s változott a kedv,

hevesebb lett a test,

s zihálás folyik sikolyba.

Végre megpihen a test.

Színes, villámló tekintet,

még rátekint egyszer,

s elszunnyad csendesen.

G.S-Ágnes

Bonbola

Bonbola.

Olyan nekem,

mint egy édes cukorka,

s mindig csókra áll az ajka,

mikor akarja,meg is kapja.

Fiatal szívében él a szenvedély.

Mikor lángra kap,

eltűnik minden harag.

Marad az érző,édes egyén.

Kinek kezében a ceruza sem rest,

rajzol csak csendesen.

Vonalat húz,melyből alakot formál.

Alkot a művész,

hát tartsd a szád.

Majd ad ő néked cukorkát.

G.S-Ágnes

Egység

Felolvasok neked,

hisz el sohasem veszíthetlek.

Kerüljön el minket a bal szerencse.

Egységet alkotunk,

hirtelen el nem válhatunk.

Köddel foszlani,eltűnni,

így könnyű lenne,

hát kerülgesd és ne dobd el.

Az élet akarta,alakította,

más dolgod nincs is csak folytasd.

Miközben az író elakad egy pillanatra,

de jő a nap a másnap,

s máris szárnyra kap minden gondolat,

új gondolat,újabb utat mutat.

Járjuk hát,míg lábunk bírja,

s az élet tüze lobban.

G.S-Ágnes

Tavasz

Ici-pici,kicsi-mini,

apró szívecske.

Kikelet a tavasz ébred,

szerelmek,tervek,

hív a végtelen.

Sodródni az árral,

úszni a boldogságban,

s napsütésben fürödni .

Illatos mezőre tévedni,

színes virágokban elveszni,

nevetni,kacagni,

futni,felbukni,

zöldbe landolni.

Hisz itt a tavasz,

a kis Ravasz.

G.S-Ágnes

Mélyen

Voltam hűtlen.

Mégis büntetlen.

Éltem és élveztem.

Az összes Cseppjét,

mit életem rejt.

Kesereg mégis a felismerés szüntelen.

Mikor újra és újra,

előjön egy érzés.

A régmúlt tőr fel néhanap,

nyugalmat nem hagy.

Emléke fáj,mégis oly csodás.

Minden mi vele volt,

itt legbelül tombol.

Folytatnám, ha tudnám,

nem üldözne tovább.

Bevallhatom ha akarom,

nehezen élem túl.

Hiánya nagy űr a lelkemben,ma már.

S vágyom,múljon-múljon,

végre el már.

G.S-Ágnes

Bújócska

Szíve dagad,esze már áll,

csak néz előre bután,

egy kisleányra vár.

Édes kis csoda,

majdnem mint egy bújócska.

Férfi ki most a hunyó,

a leány ki csak bújik a szívéhez közel.

Fájdalom mégis édes,

érzések mik eltérőek,

kín és küzdelem,

a remény, mégsem hagyja el.

S tekintetében ott lebeg még a kép,

s fülében a csengő hang,

kéjelgése ágyba csalogat.

Gyere te nő és add elő,

mi mélyről tőr elő.

G.S-Ágnes

Bandázz

Hallgatni és várni,

poénokat látni,

s szívedbe betalálni.

Mosolyt hívni ajkadra,

hisz ma sem hagylak magadra.

Élvezem az életet,

s nem érdekel mikor vétkezem.

cserfes nyelvű emberek,

elkerüllek titeket.

Sok a szó,még sincs alapja,

ezt más is megmondja.

Feltörök ahol tudok,

a bandámat el sohasem hagyom.

Vicces kis emberek,

élem velük a mindent.

G.S-Ágnes

Vagy

Több mint csodás.

Mikor ajkam,ajkad érinti puhán.

Hinni és remélni,

hisz ez már átlagon felüli.

Boldogság,egy csepp ragyogás.

Bolondság,csak nézek bután.

Jár a száj,szövege megbabonáz.

Micsoda talány,hisz keze combomon cikázz.

Hallom is már szíve dobbanását.

Közelembe vagy így hiányod már nem túl nagy.

Amikor nem vagy lelassul az élet,

és csak pörgetném a percet,had teljen.

Futnék, rohannék,karodban olvadnék.

Veled elégnék,s ruhádat tépném.

Kéjesen élvezném,

Azt,

Hogy,

Vagy.

G.S-Ágnes

Gondolatok.....

A valóságnak él,mert tudata józan,

szívét lassan egy leány elrabolja.

Megőrjíti s a férfi haját tépi,

mi égnek áll,mikor a leány poénja betalál.

Mégis tépné le ruháját,

fürödne illatában,

s úszna a boldogságban.

Csókokkal árasztaná a leányt.

Kinek a pillantása,zöldre válthat,

hírtelen megszűnik a férfi összes gátlása,

s ráveti magát a leányra.

Édes szenvedély,

sohasem elég!

G.S-Ágnes

Hangrab

Csilingel egy hang, s szól a soul.

Talán megint álmodom?

Érdes hangra ébredek,

szinte egyből észhez is térek.

Hajnal van, mégis kacagok,

egy hang rabja vagyok.

Bilincsel és láncol,

ma még oly távol.

Majd ha közeledbe érek,

kérlek ne legyél tétlen.

Árassz el szeretettel,

a boxkesztyűt tegyük el.

Fessük át a világot,

hisz színesbe mindent másképpen látok.

Énekelj hát tovább,

s így lesznek az éjszakák csodák.

G.S-Ágnes

Jövő

Itt vagyok veled,hát álmod feledd,

meg is foghatnám kezed,hogy égig emeljelek.

Pozitív lenne a hatás,

hisz jobb oldalról nézve,minden más.

Akadozik a toll a kezemben,

hisz ez az írásom sem lehet gyenge,

szavakat mormolok,nem érdekel mennyire unod.

A lényeg hogy itt élsz bennem,

s minden percben tested tűzétől égek el.

Kárhozz hát lelkem,ha eme sors jár nekem.

Mégis csak egyet kérek,

vétkezz ma te is velem,

legyen birtokodban egy forró kéjes test.

Tűzében égj vele,

hisz nem tudni még mit is hoz a holnap,

s lesz-e jövő mi el jövő.

G.S-Ágnes

Pótlék

Pótlék mi csak egy toldalék.

A helyszínek változnak,

a szereplő ugyanaz.

Óvatos,halk dumák,

a kép összeáll.

A közös tettek titkot rejtenek,

mégis élni hív a remény.

Bája fűszerezte, így a férfi eltévedt.

Csillagos éjszakák,s csók illeti a leány ajkát.

Egy ölelés, a simogató kéz,

bele borzong ő, a nő,a hölgy.

Libben a függöny,titok villan,

a mezítelen valóság képen talál.

Huncut a leány, s mosolyra húzódik a száj,

Játszik ő,a nő,a hölgy!

G.S-Ágnes

Móka

Kergetőcske,fogócska,

vidám lehet ez a móka.

Lángolj és szeress,

másképpen szíved sem repes.

Mikor hozzá bújnál,

vigyázz el ne áruljál.

Bőre is bizsereg,

mikor kezed testén vezeted.

Édes élvezet,

robbanó szerelem.

Pajkos lett ez a kis versike,

s megjelent a gödröcske.

Derülj és vidulj,

hisz ilyen a szerelem.

Mert megérdemled.

Mert jár neked!

G.S-Ágnes