Álmok

Álmodott éjjel,és álmodozott nappal.

Kereste,kutatta éjjel-nappal a nőt várta.

Kalandos szerelem,de vajon a férfinek ez kellett?

A szél néha belekapott fürtjeibe,

lába alatt a homok puhán szétfolyt.

Az illat amit a víz hordoz magával,tiszta,

teljesen kitisztult a gondolata.

Érezte ahogyan a napsugár perzselte hófehér bőrét,

Nézett a végtelenbe,előtte csak egy ember tekintete lebeg,

hogy végre láthassa őt.

Tenger és végtelen,sohasem lelem meg,gondolta a férfi,

csak ment vitte őt szíve,hisz szerelme hajthatatlan,

s vágya nyughatatlan.

Alkonyodott már a nap is lenyugszik már,

mire ők egymás karjaiban találtak nyugalmat.

Simogatja a férfi a leány arcát,csókolta édes ajkát,

miközben keze kutatva kereste feszülő testének rejtélyes alagútját.

Édes szerelemmel vették egymást birtokba.

Percek,órák teltek el csendesen,olykor vad sóhajokkal,

míg eljött a reggel,és a tenger halk moraja ébren tartja szerelmüket.

G.S-Ágnes

Gondolatok..

Mára már véget ért,mégis olykor visszatér.

Örültem,reméltem,bíztam és hittem.

Ám hitem újra elveszítettem.

Boldog voltam,mosolyogtam,

mégis minden nehéz percben egyedül voltam.

Szorongott a lelkem,valakit kerestem.

Már megint csak álmokat kergettem.

Kaptam a bókot és dobtam a csókot.

Hagytam hogy én legyek az álmod,

hogy érezd a közelségem minden percben.

Leragadtam,hanyatlottam,vágytam.

Majd jő a jelen s feleszmélek,

végleg elveszek benned....

G.S-Ágnes 

Rég volt

Régen volt már hogy láttalak már,

mégis testemben ég még a tűz,

ahogy gondolatom hozzád űz.

Emlékszem mintha ott lennék újra,

megpillantva téged nem tudtam mi kerekedik a végére,

Szemeid ragyogtak hiszen te már tudtad,

Érintetted testem és pezsdült a vérem.

Szád az ajkamhoz ért és dobbant a szív.

Ölelésed felrepített egészen az égbe.

Nem kérek mást csak hogy érezzelek téged.

Ma és akkor is,te vezényelted rezdülésem.

Emlékszem csókoltam és borzongott tested,

némely ponton elidőztem,lentebb,

amíg a színes gömbök meg nem jelentek.

Néztél,csillogott szemed,

sosem látott csodát,tártam fel előtted.

Hálás lettél és el nem engedtél,

Ujjaid kutatón fedezték fel testem.

Annyira vágytam hogy csúcspontra érjünk,meghalni és feltámadni megint együtt.

Hol nincs idő és pillanatokra eltűnik a jelen és a jövő.

Vágyakoztam,álmodoztam.

Újra látni akarlak!

 G.S-Ágnes

Gondolatok belül

Gondolatok mik bennem vannak,

nyugodni sosem hagynak.

Történetek amik megihletnek.

Te vagy hát versem áldozata,érdekes figura.

Vágtázó,mindent elárasztó nyugalom,

ha hangom füledben hallom.

Kusza,kóbor,kutató tekintet,

mintha mindent látna bennem.

Mégsem egeden közelebb,szívemet elrejtem.

Csak a vágyat hagyom szabadon,hogy kacérkodjon.

Meg igéz téged,elvarázsol,

s a kábulattól elalszol.

Felébredve látod minden megváltozott.

Kicsi szíved lángol benned.

Öntudatlan állapot,s miért nem tudod.

Nincsenek válaszok.

Maradnak hát a képek.

Mikor a tenyered a leány derekára helyezed,

csúsztatod feljebb,néha pedig lejjebb.

Hagyd hogy remegjen a leány teste.

Forró a csók,tüze szinte perzsel,égeti nyelved,

hát lehűtöd gyorsan a kéjes nedvben.

A leány csak kéjesen sikolt,s a láb összezár.

Újra csókok a testen,s a leány engedelmes,

ring együtt  hát a test s elégnek végre.

Végre csend honol mint vihar után a tájon.

Halk nesz töri meg a csendet

A fiú így szól: Kellesz Nekem !!!

G.S-Ágnes

You

Szerelmes lettem,álmokat kergettem.

Táncoltam,keringőzött lelkem.

Szárnyaltam,erősebben dobolt szívem.

Éjeken át nem aludtam,csak álmodoztam.

Szemeim csak rád ragyogtak,fénylő nappalokon.

Erősek az érzelmek,felkavarják az értelmet.

Rózsaszín felhő körözz fölöttem.

 Ámít,kábít és eltűnt az út a járható.

 Vérzik a szívem,annyira fáj éget.

Kínoz ,gyötör romokba dönt e szerelem.

Mégis ragyogó mosolya,és az ajkán az édes szó:Szeretlek!

A tekintetét,mikor ragyogó szeme szinte vetkőztet.

És a kéz ami érinti testem,remegek,hevül a vérem.

Alélok karjaiban,de ő erősen tart.

Átadom magam teljesen a kéjnek.

Repítsen hát fel,egyre feljebb a végtelenbe.

Visszatért élet kedvem,veled vagyok egészen,

hisz nincs értelme nélküled......

G.S-Ágnes

Kedvelve imádja

Hosszú fekete hajszál göndörödik inge ujján,

vajon ma éppen merre járt?

Cserepes az ajka valaki nemrég még vadul csókolta.

Nagyokat nyelt száraz a torka,bárcsak már ihatna.

Szemei ragyognak,legszívesebben csak kiabálna: IMÁDLAK!

Gondolatai még ott voltak mikor megpillantotta a nőt,

a hölgyet aki elkápráztatta,mosolyával és derűs hangulatával.

Ölelni akarta el sem engedni.

Nem sokáig tartott hát és kettesben találtak egymásra.

A férfi már mohon harapdálta a nő meggy bordó ajkát.

Tépte le ruháit nem voltak szabályok.

A nő beleborzongott minden érintésbe.

Nem tudta mi a helyes a járható út csak szíve dobolására hallgatott.

Forott a vérük,égett a bőrük összefonódott testük.

Élvezték a búja perceket mit együtt töltöttek.

Újra és újra csókok a szájon.

Érintés a bőrön.

Kéjes tekintett,s a test összeér.

Majd egyszer véget ér.

Felejteni próbált,de meglátta hogy ott a hajszál.

Imádva kedvelte,és már nem érdekelte mikor lesz vége...

Egyre gondolt csak Újra és újra..... 

G.S-Ágnes

Reggel

Már ébredezik a világ,szemét tárja a napsugár,

s az éj sötétje  odébb áll.

Voltak akik bent ragadtak,még most is kacagnak,

szerelmesen sugdolóznak.

Másokat vár a monoton világ,

ébredj velem hát.

Édesítsd be nappalom,hogy a könny ma ne az én szememben ragyogjon.

Foltos,szürke nappalok tűnjetek innen,

miért ne ragyoghatna szívemben újra a tavasz?

Miért ne tündökölhetnék mint a napsugár?

Miért ne tehetném azt ami boldogságot ad lelkemnek? 

Miért ne lehetne szebb a holnap?

Aggodalom,bánat,bú el innen menjetek messze,

sosem leszek már szomorú..... 

G.S-Ágnes

Bárban

Azt hiszik csak nézek előre,míg eszemben,

botrányos gondolatok szaladgálnak szüntelen.

Hiszek és remélek,mert tudom mindig célba érek.

Itt vagyok a jelenbe,lábam keresztbe vetve beszélgetek.

Gondolataim azonban remek versek születnek.

Itt is van,már látom előre,

Kéj és vágy vetekszik soraimban,lejjebb.

A nő ki a pultnál ül,ujjai hevesen dobolnak,

miközben vörös körme pattog a ritmusra. 

Hol lehet ő?

A magas barna férfi,kitől minden éjjel megfeszül a teste.

Kortyol egyet,egyet, 

vörös fürtjei elvakítják a hely hétköznapjait.

Csillogó tekintete és cserfes nyelve,nem marad sokáig társaság nélkül.

Beszélget,fecseg e a férfi hirtelen ott terem.

Leül egy asztalhoz italt rendel,s csendben a nő felé jelez.

Szikrázó tekintetük összevillan,a férfi máris tudja mi a dolga.

Elindul hát  csak előre,késve ment a nő is őt megkeresni.

Tiltott a hely mint ez a románc,

a férfi teste viszont már hevülten a nőre várt. 

Nem hagyta el ajkukat egyetlen szó sem,

csak vad csókokat leheltek egymás ajkaira.

Ölelkeztek majd hevesen egymásnak estek,

a mély csendet is csak a nő halk sikolya verte fel, 

és a férfi kéjes,érdes üvöltése.

Abban a pillanatban övék volt a világ összes kincse,

és a pillanat ami örökké is tarthatna.

Percekkel később már a nő a ruháit kapkodva rohant vissza a bárba.

A férfi csak óvatosan oldalt biccentett s tova állt.

És újra ritmusra pattog a vörös köröm...... 

G.S-Ágnes