Ék

Sok a baj,sok a bú,

szívem mégsem szomorú.

Mesét küldök neked, Életem.

Ott állt a leány,

szemében pajkos csillogás.

Ránézett párjára,némán bámulta,

a csillámló karikát formáló éket.

Dönts hát te leány,

legyen újra cserfes a nyelved,

vesszen a múltba,minden kétely.

Mert hát erre vártál régóta már.

S most ott áll,kezében a szíve,

mi örökre a tiéd lehetne,ha kellene.

Várt a férfi,

tekintetét az édes hölgyre szegezte.

S némán tűrte a kételyt.

A leány ajka,végre szavakat formált,

s Igent kiállt!

G.S-Ágnes

Különbség

Nézni ki egy ablakon át.

Amott a külvilág.

Emberek,helyek,tettek.

Dolgok mik érthetetlenek.

Látni a szépséget,az üde frissességet.

Napsütést,tiszta levegőt.

Boldog mosolyt az arcokon.

Ám szétfoszlik a pillanat egy perc alatt.

Amott túl oldalt.

Füstölgő cigarettavég.

Hajléktalan ki enni kér.

Mi itt lent,mások odafent.

Oldják meg a helyzetet, vagy sem.

Egység-különcség,nagy a különbség.

Itt élünk egy a bolygónk.

Mégis más a világunk!

G.S-Ágnes

Szent este

Ünnep, csengő az ágon,

fénylik már a város.

S szerelmes szívemben látom,

már én is várom.

Dobog és lüktet, mint éjjelente.

Mikor már úgy kell,

hogy ajkad az ajkamhoz érjen.

S testedben a hév,

mi csodákba repít.

Érintésed, s borzongóm,

minden éjjel a tied vagyok.

És itt az este a szent,

áldott legyen hát az Ünnep!

G.S-Ágnes

Sodorj

Álmomban jártam,s kéjes csodákat láttam.

Megnyert az este tette,s tested rabja lettem.

Simogatom hát csendben,

fülemben érzem minden leheleted,

ahogy csókokkal borítod testem.

Fentről,le miközben megfeszülnek a rezdüléseim.

Hagyom hogy magával ragadjon varázsod.

Hát varázsolj!

El a végtelenbe.

Míg lehet,míg fel nem ébredek.

Ha véget ért,mert ez sem tarthat örökké.

Megdöbbenek és látom egyedül fekszem,

Tévedtem,mégis tudtam,te vagy ki utat mutat,

Minden nap,minden percben.....

G.S-Ágnes

Áttörés

Fáj még a létem,nehezen jönnek hát a rímek.

Megérteni mindenki,ki már így érezte,

nehezen térek észhez.

Bánatom fojtanám,ha tudnám.

Ráébredek még fáj és éget.

Próbálkozom,erős leszek,kivárom a percet,

hogy itt legyen egészen mélyen,újra.

Lelkemben a kikelet,tavasz ízét érzem.

Kutatni és várni,szerelmet találni.

Leragadni,maradni,érezni szeretnék megint.

Tőrt szívem hát tapasztom,új csodákban bízom.

Tündökölök,csillog a szemem,ha rád nézek,

szinte érzem a közelséged,egészen mélyen.

Olvadni kezd szívemről a jég,

Itt a kikelet,Te leszel?

G.S-Ágnes

Felkelő nap

Újra élek és írok neked,mindenkinek!

Néha elveszek és megtörik szívem,

ám mindig van kikelet.

Napsütésre ébredtem,forr össze a seb.

Varázslatos, Új csodával telítődik lelkem.

Tudatosan,tisztán látom a valóságot.

Kiűztem ki megbántott!

Kusza sorokban újra elrejtem,

Újult erővel ragadok tollat kezembe.

S kiírok mindent,megkönnyebbültem.

Szerettem,veszítettem,mégis győztem!

G.S-Ágnes

Sorok még útoljára neked

Gyötörnek a szavak és kínoz a hév,a vágy ami miattad élt.

Legbelül mélyen elásva, tönkretette mit képzeltem.

Valós az élet és vallom hogy túl élem.

Szakadt,tört,roppant a szív,mégis élni hív a remény.

Elásom mélyen mi bánt.

S ha szemeimben könny ragyog,elűzöm ne gyötörjön.

Kudarc,félelem,magány tépi szervezetem.

Kevés az mit most egy mosoly adhat.....

G.S-Ágnes

Szakítás

Jött az este és ki leste,

kinek a szívét törhetné össze.

A leány boldog volt, sugárzott,

hisz kedvesét nem rég engedte el.

Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.

Elhitte és bízott minden rendben.

Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.

Elengedné őt ha könnyű lenne,

de szívét nem szívesen töri össze.

Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.

Elmondta hát és lelkét könnyítette,

mégsem a leány szemébe.

Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.

Nem értette mi miért lett,

mégis vége lett.

Összetörtek, csak testük maradt épségben.

G.S-Ágnes