2011. január 30., vasárnap

Örület

Eleinte csak nevetett,és elemzett,
rímeket dobált szüntelen.
Úgy élt hogy szép legyen minden apró perc.
Míg egy nap jött a kis hölgy és az öreget megszédítette,
kábítja,ámítja mégis imádja.
Napról napra,lentről fel épült a barátság szüntelen.
A csillagok fent ők még idelent,
s oly távol mint ég és föld egymástól.
Csengő hangjuk olykor egymáshoz is elért,
megállást intve a világ felé.
Csak a szavak érnek egybe,simulva egymás ajkához csendben.
S a rímek királya kicsit lejjebb adva,
bár tartja a gyeplőt és vezényelni próbál,
ám a leány érces nyelve mint az ostor csattan,pattan a sorok közt.
Nesze neked ifjú titán,
itt hát a leány...
Imádd..... 
G.S-Ágnes

Vég

Voltam szerelmes olykor,s voltam bánatos sokszor,
de az is mindig elszállt és mindig volt tovább.
Mert hol beszélgetés ott kacagás,
hol puszi ott van a csók és az édes ölelés.
Ahogyan átkarol s erős kezei magához szorítja testem. 
Az ajkai ajkamat bizsergetik,lehunyom hát szemeim.
És nem csak a képzeletem szüli a folytatást,
mi vár még ránk,mit hoz a jövő?
Mert hát így alakul ki a barátságból olykor szerelem,
végül ellenséges perpatvar.
Ha nincs már huncut kacaj arcunkon, 
ha nincs több édes csók ajkunkon,
ha az ölelés rideggé válik,
ha a könnycsepp már nem örömből fakad,
ha száz szó közül csak egy az ami szíven talál. 
Mert ha már nem dobol hevesen,
és nincsenek bolond gondolatok,
akkor megint célba ért a vég.....
G.S-Ágnes

Gondolatok.

Szíve harsog és esze már elszállt,
talán majd éjjel reám talál,
és a szavak versekben rímelnek majd tovább.
Egységet alkotnak mint csillagok a holddal,
mint mi a sötét éjjel mely mindig eltakar.
Csalfa,balga szerelmes szíveket betakar.
Eltüntet és csak a sóhajok szállnak tova.
Érintések,csókok,tettek és a hang nélküli vágyak odabent,
legbelül,mélyen.
Hol csak szívük dobban hevesen,
érzik és tudják ilyet már nem adhat más.
Túllépve a tiltott határt amott,
az érett almafa alatt,
csoda várja ezt a párt! 
G.S-Ágnes

Idegen

Csevegek,fecsegek s szobádban ékes gyöngyre lelek.
Szedett-vedett gondolatok irányítják tudatom.
Idegen.
Ez zakatol szüntelen fejemben,
nem is tudom ki lehetsz mégis a soraimban velem lehetsz, 
mint én a holddal minden éjjel.
Mond hát el,suttogd a fülembe miért fontosak a titkaim neked?
Tudod a tettek mindennél jobban ékesítik az embert.
Az évgyűrűk is sokat elárulnak,
mint egy széthasított fában,amit kivágtak.
Ott bujkál már látom huncut mosoly arcodon.
Hisz tudod már a tiéd,
ez az ütött,kopott pár sor.
Neked szólt...... 
G.S-Ágnes

Belül

Keresem a szót ami belém hatol megérinti testem,
s erre a versre késztet.
A történetem lehet kerek-perec,rímekkel tele,
vagy lehet üres mint a lelkem.
Ami sajog és olykor fájdogál,
máskor pedig az égig ér oly csodás.
Szavak és pillanatok olykor jók máskor gonoszok.
Emberek és tettek kerülgetnek engem megérintik szívem,
keserű és édes pillanatok felváltva hagynak nyomot. 
Belül ott egészen mélyen,még elcipelem,
Amíg lehet.... 
G.S-Ágnes

Jöjj


Nincs arra szó hogy mennyire várta vissza őt,
Nem teltek a percek az órák és a napok sem, 
pedig azt mondta siet mikor elment.
Jöjj vissza hát hisz várok rád,üres órákat kergetek,
lépésed figyelném ahogy közeledsz felém, 
és újból átölelsz úgy ahogyan csak te tudsz,mint régen.
És csókolnád a szám,ami szinte éget-lángol minden érintésed. 
Gyere haza hát ne tétovázz,itt vár az élet aprócska öröme....... 
G.S-Ágnes

Éjjel a vízben

Tik-takk,tik-takk így ketyeg az óra,majdnem mintha a szívem dobolna.
Keresem,kergetem a szavakat a fejemben,hogyan mondhatnám azt a szót másképpen.
Szeretem!
Mindig is szerettem,s ha most rá gondolok megszakad olykor a lelkem.
Reménytelen az élet,mégis mindennek jó a vége. 
Még akkor is mikor már a nap útólsó sugarai kergetőztek a vízen,
s elbújni készült a magas hegyek mögé.
Úgy érezték kettesben maradtak,csak a csillagok ragyogtak, 
A fiú átölelte a leány derekát és szorosan magához ölelte,
mintha nem is akarná sohasem elengedni.
Testük a vízben összeérve s fentebb száj szájhoz tapadt.
Csókolta a leányt és csendben súgta búja gondolatait a fülébe.
A leány nemtudta fázik-e a meleg vízben,
vagy csak a képzelgéstől borzongott ennyire.
Szerette a fiú érdes hangját,
szíve szerint mindig azt hallgatná.
Hol hang ott élet, új hang új élet! 
G.S-Ágnes

Idő

Gyorsan-gyorsan,már sürget az idő,ketyeg az óra és nem jő a válasz,
ami olykor nyugtató,és magával ragadó,máskor lázító.
Hát mi lesz ebből már kíváncsian várom,
ahogy teszed ezt te is távol innen barátom. 
Várod a szót,sűrűn az égre tekintesz,bárcsak jönne,
valaki megoldaná helyetted,de ezt nem lehet.
Egyszer itt néha ott,meddig mehet így barátom?
Meddig mehet a reménytelen szerelem,reménytelen?
Mid ez csak kérdés,ami egyre nő,s a Nő,
olykor bele merül,s elvegyül.
Sok a kérdés,s késik a válasz,
telik az idő és sohasem fárad.
Lazulj hát el, meglesz a válasz,válassz! 
G.S-Ágnes