Neked

Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.

Kérésed nem lehetetlen.

Írom hát mi gondolatomba szalad,

íme a tudat mi utat mutat.

Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.

A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,

majd mutatom merre van előre.

Hajam fekete mint az éjjel.

Szemeimben tündököl a nappal,

Testemen cikázik a villám,

s kéjelgek éjeken át.

Gondolatom mégis tiszta,

s nyelvem pereg folyamatosan.

Űzöm a szavakat mely hozzád elér.

Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül

Rám szoksz!

G.S-Ágnes 

Felkelő nap

A felkelő nap ragyog a világra.

A leány álmosan tekint a napsugárra.

Vidám a reggel boldogan ébredt.

Csak testében él még az éjjel varázsa.

Gondolataiba még visszatér,maga sem érti miért.

Sohasem látott idegen mégis repes szíve.

Eleinte csak hangokból táplálkozott,

éjről-éjre varázslatos éjszakák.

De jött a valóság,s a két test egymásra talált.

Fóron ölelték egymást.

Édes csókokkal borította a férfi a hölgy testét

kényeztette,élvezte a nő kéjes hangját.

A nő tudata már más világban jár,

élvezte a hosszú perceket,

csak könyörögni tudott hogy végre együtt legyenek boldogok.

Zilált a férfi már nem volt tovább nyugalma.

Vágya és álma hogy végre a nőt magára rántsa.

Vad,örült hajsza,majd üvöltés hangja.

És csend.

Ez az mire emlékezett.

Halk nesz,simogató kéz,gondolata a jelenbe ért.

Ott volt előtte a férfi,ki átölelte és el nem engedte.

G.S-Ágnes 

Forgószél

Egyedül élt magányos volt lelke,

minden napját örömnek vélte.

Bezzeg a múltban még nagy legény volt,

mégis ma már egyedül harcol.

Élte csendes életét,kegyelmet sosem kért.

A forgószél tombol,életébe rombol.

Kicsi leány ki élvezi az életét,

megállt egy percre már nem süvít a szél.

Nagy szemekkel nézett az idegenre,

s nem értette mi történt körülötte,

csak csevegett,nagyokat nevetett,pezsgett.

A magányos lelkű férfi ráfigyelt,

a pimasz hölgyeményre,kinek varázsa rabul ejtette.

Feltörtek belőle az elfolyatott érzelmek.

Soha nem érzett vággyal imádja a leányt,újra élni kívánt.

A leány lelke zavarttá vált.

Derűs-borús napok felváltva következtek.

Harcoltak, máskor kacagva nevettek,

Bíztak és reméltek

G.S-Ágnes 

Chat

Piff-paff,csitt-csatt chat.

Észrevétlen életem része lett.

Kezdeném az elején ha tehetném.

Még ha érteném,talán élvezném.

Inkább csak csendben figyelek.

Micsoda erotika szabadul itt fel,

más ez a világ,idegen,játékos,megnyerő.

hálót sző körülöttem,elnyel csendesen.

Vannak csaták néha nap,

nem tudni ki kivel van,

egyszer úgyis megfejtem,megértem,átélem.

S remélem épségben túlélem.

G.S-Ágnes

Álmok

Álmodott éjjel,és álmodozott nappal.

Kereste,kutatta éjjel-nappal a nőt várta.

Kalandos szerelem,de vajon a férfinek ez kellett?

A szél néha belekapott fürtjeibe,

lába alatt a homok puhán szétfolyt.

Az illat amit a víz hordoz magával,tiszta,

teljesen kitisztult a gondolata.

Érezte ahogyan a napsugár perzselte hófehér bőrét,

Nézett a végtelenbe,előtte csak egy ember tekintete lebeg,

hogy végre láthassa őt.

Tenger és végtelen,sohasem lelem meg,gondolta a férfi,

csak ment vitte őt szíve,hisz szerelme hajthatatlan,

s vágya nyughatatlan.

Alkonyodott már a nap is lenyugszik már,

mire ők egymás karjaiban találtak nyugalmat.

Simogatja a férfi a leány arcát,csókolta édes ajkát,

miközben keze kutatva kereste feszülő testének rejtélyes alagútját.

Édes szerelemmel vették egymást birtokba.

Percek,órák teltek el csendesen,olykor vad sóhajokkal,

míg eljött a reggel,és a tenger halk moraja ébren tartja szerelmüket.

G.S-Ágnes

Gondolatok..

Mára már véget ért,mégis olykor visszatér.

Örültem,reméltem,bíztam és hittem.

Ám hitem újra elveszítettem.

Boldog voltam,mosolyogtam,

mégis minden nehéz percben egyedül voltam.

Szorongott a lelkem,valakit kerestem.

Már megint csak álmokat kergettem.

Kaptam a bókot és dobtam a csókot.

Hagytam hogy én legyek az álmod,

hogy érezd a közelségem minden percben.

Leragadtam,hanyatlottam,vágytam.

Majd jő a jelen s feleszmélek,

végleg elveszek benned....

G.S-Ágnes 

Rég volt

Régen volt már hogy láttalak már,

mégis testemben ég még a tűz,

ahogy gondolatom hozzád űz.

Emlékszem mintha ott lennék újra,

megpillantva téged nem tudtam mi kerekedik a végére,

Szemeid ragyogtak hiszen te már tudtad,

Érintetted testem és pezsdült a vérem.

Szád az ajkamhoz ért és dobbant a szív.

Ölelésed felrepített egészen az égbe.

Nem kérek mást csak hogy érezzelek téged.

Ma és akkor is,te vezényelted rezdülésem.

Emlékszem csókoltam és borzongott tested,

némely ponton elidőztem,lentebb,

amíg a színes gömbök meg nem jelentek.

Néztél,csillogott szemed,

sosem látott csodát,tártam fel előtted.

Hálás lettél és el nem engedtél,

Ujjaid kutatón fedezték fel testem.

Annyira vágytam hogy csúcspontra érjünk,meghalni és feltámadni megint együtt.

Hol nincs idő és pillanatokra eltűnik a jelen és a jövő.

Vágyakoztam,álmodoztam.

Újra látni akarlak!

 G.S-Ágnes

Gondolatok belül

Gondolatok mik bennem vannak,

nyugodni sosem hagynak.

Történetek amik megihletnek.

Te vagy hát versem áldozata,érdekes figura.

Vágtázó,mindent elárasztó nyugalom,

ha hangom füledben hallom.

Kusza,kóbor,kutató tekintet,

mintha mindent látna bennem.

Mégsem egeden közelebb,szívemet elrejtem.

Csak a vágyat hagyom szabadon,hogy kacérkodjon.

Meg igéz téged,elvarázsol,

s a kábulattól elalszol.

Felébredve látod minden megváltozott.

Kicsi szíved lángol benned.

Öntudatlan állapot,s miért nem tudod.

Nincsenek válaszok.

Maradnak hát a képek.

Mikor a tenyered a leány derekára helyezed,

csúsztatod feljebb,néha pedig lejjebb.

Hagyd hogy remegjen a leány teste.

Forró a csók,tüze szinte perzsel,égeti nyelved,

hát lehűtöd gyorsan a kéjes nedvben.

A leány csak kéjesen sikolt,s a láb összezár.

Újra csókok a testen,s a leány engedelmes,

ring együtt  hát a test s elégnek végre.

Végre csend honol mint vihar után a tájon.

Halk nesz töri meg a csendet

A fiú így szól: Kellesz Nekem !!!

G.S-Ágnes