Gondolatok.......

Amikor reggel fény ébred a kékben,

akkor testedben is éled a kikelet,

csak a lelked alszik mélyen.

A tőr mélyre hatolt.

Kicsit meghaltál-és éhes hiénák hada lecsap rád.

Kicsit szétszednek-de nehogy azt hidd hogy itt a vége.

Elmúlik, megszűnik minden.

Egyedül maradsz,mélyen, odalent.

S a gondolat mardossa agyad,

nehéz a tested,mozdulni már rég nem bírsz.

míg a távolból egy hang fel nem élin kit.

Mintha hívna az élet, vissza-vissza kérlel.

Eltűnt a köd, tisztul a táj,

mikor karja gyengéden ölel át.

Éledj-Ébredj....

Álomból..... Valóság!

     /G.S-Ágnes/

Csak egy vers

Veled vagyok minden apró gondolatban,

még ha pirkad is a hajnal,

 új napot kiáltva. 

Az éj leplét oszlatva,

és csak a varázsa marad,

szívükben él és talán ott is marad.

Ragyogó két szempár,

s az ajkuk egymásra talál.

Ölelés,fonodás a szerelem hajnalán,

két szív egy ritmusra jár,

és elveszik a csendben minden más. 

A világ kizárva,

csak a forró vágy szikrája cikázz.

Vakít a fény,talán angyalok járnak,

avagy a kéj vakítja, bódítja, árasztja,

villámló szikrákkal,

míg testük meg nem remeg.

S marad a fény, mely az ablakon beragyog.

/G.S-Ágnes/

Cselező

Cseles tervek,s velük újjá születek.
Felébresztik a régi tűzet.
Vadászni zsákmányra várni.
Horgot kivetni,gátlást ledobni,
a magját megrágni,és várni.
Míg a szikra lángra nem lobban,
s csókja csattan a számra.
Hevít míg bírja a vér,
és szét nem feszít.
Robbanás vagy roppanás,
szakad egy száll.
Arcon csap a tudat,
s szívem lángra kap.
Nincs szó,nincs magyarázat mi jó,
csak egy szikra mi lángra kap!
             G.S-Ágnes

Húsvét

Tavasz,mosolyt fakaszt.

Kikelet,gyere hát velem.

Ébresszünk fel egy ősi hagyományt.

Mikor a fiú kergeti a leány,

házak között köröznek,

és sikoly száll a széllel,

míg a fiúk célba nem értek.,

és vízben úsznak a lányok.

Később visszatérve,

kacagva nevettek,

s a fiúk zsebébe,tojást tettek,

mit már rég megfestettek.

Így megy ez már évek óta,

mikor gólya madár ér haza,

s nyílnak a virágok.

Az illat mi eláraszt,ha kölni fröccsen,

s a húsvétot érzem a levegőben.

          G.S-Ágnes

Gondolatok......

Egy srác és egy leány,

mondhatnánk egy pár.

De ne szaladjuk így előre,

s a történetet építsük fel.

Ismerkedés,kezdhetnénk így,

itt a legelején.

Kontaktus,egymás szemében,

egy fény villan.

Véletlen érintés,

s a hideg ráz a bőr felszínén,

futkározik össze-vissza,

s szívüket is eltalálja.

Találka újra és újra.

Titkos,csendes,édes kettes.

Arcot simít a kéz,s ajkuk összeér.

Kezek csúsznak,lejjebb és lejjebb,

míg meg nem feszülnek a testek.

Édes kéj,nem is maradhat el,

hisz erre várnak rég.

Egymásba ér test a testtel.

El,elmenni messzire.

S a szó a végére,

mit együtt ejtenek el,

Szeretlek!

G.S-Ágnes

Kell

Kell egy,ki nagyon szeret,

kinek a szemében,

tiszta minden tett.

Kire felnézel akkor is ha fáj,

ha a múltad csak köd homály.

Mikor a jelenbe azt érzed lehetetlen,

s csak a csillag fénye ami nem hagy el,

ide húz a jelenbe.

Ébreszti pajkos lelked,

mint tavasz tájt a kikelet,

s a napfény íze mosolyt csal ajkadra,

s akkortájt a szíved is hevesebben üt,ver,kalapál.

Halk léptek,

nesz veri fel a csendet.

S ott áll előtted.

Mögéd oson,ne habozz,

kapkodj,húzd magadhoz.

Tű sarkas lába,fonódik testeden.

Ennél a résznél,már nem is vagy észnél.

Forró az ajka,

s csókja marasztal.

Hát itt van az-az egy.

Kinek szemében tiszta minden tett.

S felnézhetsz rá,

mert itt van Ő,

a nyerő Nő.

G.S-Ágnes

Vibrálj

Szeretlek én mindig,

egyre csak jobban.

Még csillog a csillag,

s még a remény el nem illan.

Bújni csak hozzád,

s az illat magával ránt.

Vérem is hevül már.

Pajzán gondolat,

együtt gondoljuk ugyanazt.

Fakó képek lebegnek,

s homályos a tekintett.

Érzem lassan végem,

hisz,fogva tart a varázslat,

ez az a kábulat,

ölelj még szorosan.

Hogy sohase múljon el a pillanat.

Mi vibrál folyamatosan.

G.S-Ágnes

Feladni?

Feladni, eladni.

Mindig elfutni.

Álmoktól búcsúzni,

mégis a fellegekben járni.

Ha véletlen leesnél,

ne aggódj,sose félj,

egy van ki feljebb húz,

kinek karjában landolsz,

mikor magához húz.

Az ár már sodor,

s mire észhez térsz,

a ruhád is földet ért.

Állsz ott csak bambán,

miközben nyelve már kutat,

egy íjat,mi lefele nyilaz.

S összefonódik a két test,

már nem rideg az est,

s változott a kedv,

hevesebb lett a test,

s zihálás folyik sikolyba.

Végre megpihen a test.

Színes, villámló tekintet,

még rátekint egyszer,

s elszunnyad csendesen.

G.S-Ágnes