Gondolatok.......

Amikor reggel fény ébred a kékben,

akkor testedben is éled a kikelet,

csak a lelked alszik mélyen.

A tőr mélyre hatolt.

Kicsit meghaltál-és éhes hiénák hada lecsap rád.

Kicsit szétszednek-de nehogy azt hidd hogy itt a vége.

Elmúlik, megszűnik minden.

Egyedül maradsz,mélyen, odalent.

S a gondolat mardossa agyad,

nehéz a tested,mozdulni már rég nem bírsz.

míg a távolból egy hang fel nem élin kit.

Mintha hívna az élet, vissza-vissza kérlel.

Eltűnt a köd, tisztul a táj,

mikor karja gyengéden ölel át.

Éledj-Ébredj....

Álomból..... Valóság!

     /G.S-Ágnes/

Csak egy vers

Veled vagyok minden apró gondolatban,

még ha pirkad is a hajnal,

 új napot kiáltva. 

Az éj leplét oszlatva,

és csak a varázsa marad,

szívükben él és talán ott is marad.

Ragyogó két szempár,

s az ajkuk egymásra talál.

Ölelés,fonodás a szerelem hajnalán,

két szív egy ritmusra jár,

és elveszik a csendben minden más. 

A világ kizárva,

csak a forró vágy szikrája cikázz.

Vakít a fény,talán angyalok járnak,

avagy a kéj vakítja, bódítja, árasztja,

villámló szikrákkal,

míg testük meg nem remeg.

S marad a fény, mely az ablakon beragyog.

/G.S-Ágnes/

Cselező

Cseles tervek,s velük újjá születek.
Felébresztik a régi tűzet.
Vadászni zsákmányra várni.
Horgot kivetni,gátlást ledobni,
a magját megrágni,és várni.
Míg a szikra lángra nem lobban,
s csókja csattan a számra.
Hevít míg bírja a vér,
és szét nem feszít.
Robbanás vagy roppanás,
szakad egy száll.
Arcon csap a tudat,
s szívem lángra kap.
Nincs szó,nincs magyarázat mi jó,
csak egy szikra mi lángra kap!
             G.S-Ágnes

Húsvét

Tavasz,mosolyt fakaszt.

Kikelet,gyere hát velem.

Ébresszünk fel egy ősi hagyományt.

Mikor a fiú kergeti a leány,

házak között köröznek,

és sikoly száll a széllel,

míg a fiúk célba nem értek.,

és vízben úsznak a lányok.

Később visszatérve,

kacagva nevettek,

s a fiúk zsebébe,tojást tettek,

mit már rég megfestettek.

Így megy ez már évek óta,

mikor gólya madár ér haza,

s nyílnak a virágok.

Az illat mi eláraszt,ha kölni fröccsen,

s a húsvétot érzem a levegőben.

          G.S-Ágnes

Gondolatok......

Egy srác és egy leány,

mondhatnánk egy pár.

De ne szaladjuk így előre,

s a történetet építsük fel.

Ismerkedés,kezdhetnénk így,

itt a legelején.

Kontaktus,egymás szemében,

egy fény villan.

Véletlen érintés,

s a hideg ráz a bőr felszínén,

futkározik össze-vissza,

s szívüket is eltalálja.

Találka újra és újra.

Titkos,csendes,édes kettes.

Arcot simít a kéz,s ajkuk összeér.

Kezek csúsznak,lejjebb és lejjebb,

míg meg nem feszülnek a testek.

Édes kéj,nem is maradhat el,

hisz erre várnak rég.

Egymásba ér test a testtel.

El,elmenni messzire.

S a szó a végére,

mit együtt ejtenek el,

Szeretlek!

G.S-Ágnes

Kell

Kell egy,ki nagyon szeret,

kinek a szemében,

tiszta minden tett.

Kire felnézel akkor is ha fáj,

ha a múltad csak köd homály.

Mikor a jelenbe azt érzed lehetetlen,

s csak a csillag fénye ami nem hagy el,

ide húz a jelenbe.

Ébreszti pajkos lelked,

mint tavasz tájt a kikelet,

s a napfény íze mosolyt csal ajkadra,

s akkortájt a szíved is hevesebben üt,ver,kalapál.

Halk léptek,

nesz veri fel a csendet.

S ott áll előtted.

Mögéd oson,ne habozz,

kapkodj,húzd magadhoz.

Tű sarkas lába,fonódik testeden.

Ennél a résznél,már nem is vagy észnél.

Forró az ajka,

s csókja marasztal.

Hát itt van az-az egy.

Kinek szemében tiszta minden tett.

S felnézhetsz rá,

mert itt van Ő,

a nyerő Nő.

G.S-Ágnes

Vibrálj

Szeretlek én mindig,

egyre csak jobban.

Még csillog a csillag,

s még a remény el nem illan.

Bújni csak hozzád,

s az illat magával ránt.

Vérem is hevül már.

Pajzán gondolat,

együtt gondoljuk ugyanazt.

Fakó képek lebegnek,

s homályos a tekintett.

Érzem lassan végem,

hisz,fogva tart a varázslat,

ez az a kábulat,

ölelj még szorosan.

Hogy sohase múljon el a pillanat.

Mi vibrál folyamatosan.

G.S-Ágnes

Feladni?

Feladni, eladni.

Mindig elfutni.

Álmoktól búcsúzni,

mégis a fellegekben járni.

Ha véletlen leesnél,

ne aggódj,sose félj,

egy van ki feljebb húz,

kinek karjában landolsz,

mikor magához húz.

Az ár már sodor,

s mire észhez térsz,

a ruhád is földet ért.

Állsz ott csak bambán,

miközben nyelve már kutat,

egy íjat,mi lefele nyilaz.

S összefonódik a két test,

már nem rideg az est,

s változott a kedv,

hevesebb lett a test,

s zihálás folyik sikolyba.

Végre megpihen a test.

Színes, villámló tekintet,

még rátekint egyszer,

s elszunnyad csendesen.

G.S-Ágnes

Bonbola

Bonbola.

Olyan nekem,

mint egy édes cukorka,

s mindig csókra áll az ajka,

mikor akarja,meg is kapja.

Fiatal szívében él a szenvedély.

Mikor lángra kap,

eltűnik minden harag.

Marad az érző,édes egyén.

Kinek kezében a ceruza sem rest,

rajzol csak csendesen.

Vonalat húz,melyből alakot formál.

Alkot a művész,

hát tartsd a szád.

Majd ad ő néked cukorkát.

G.S-Ágnes

Egység

Felolvasok neked,

hisz el sohasem veszíthetlek.

Kerüljön el minket a bal szerencse.

Egységet alkotunk,

hirtelen el nem válhatunk.

Köddel foszlani,eltűnni,

így könnyű lenne,

hát kerülgesd és ne dobd el.

Az élet akarta,alakította,

más dolgod nincs is csak folytasd.

Miközben az író elakad egy pillanatra,

de jő a nap a másnap,

s máris szárnyra kap minden gondolat,

új gondolat,újabb utat mutat.

Járjuk hát,míg lábunk bírja,

s az élet tüze lobban.

G.S-Ágnes

Tavasz

Ici-pici,kicsi-mini,

apró szívecske.

Kikelet a tavasz ébred,

szerelmek,tervek,

hív a végtelen.

Sodródni az árral,

úszni a boldogságban,

s napsütésben fürödni .

Illatos mezőre tévedni,

színes virágokban elveszni,

nevetni,kacagni,

futni,felbukni,

zöldbe landolni.

Hisz itt a tavasz,

a kis Ravasz.

G.S-Ágnes

Mélyen

Voltam hűtlen.

Mégis büntetlen.

Éltem és élveztem.

Az összes Cseppjét,

mit életem rejt.

Kesereg mégis a felismerés szüntelen.

Mikor újra és újra,

előjön egy érzés.

A régmúlt tőr fel néhanap,

nyugalmat nem hagy.

Emléke fáj,mégis oly csodás.

Minden mi vele volt,

itt legbelül tombol.

Folytatnám, ha tudnám,

nem üldözne tovább.

Bevallhatom ha akarom,

nehezen élem túl.

Hiánya nagy űr a lelkemben,ma már.

S vágyom,múljon-múljon,

végre el már.

G.S-Ágnes

Bújócska

Szíve dagad,esze már áll,

csak néz előre bután,

egy kisleányra vár.

Édes kis csoda,

majdnem mint egy bújócska.

Férfi ki most a hunyó,

a leány ki csak bújik a szívéhez közel.

Fájdalom mégis édes,

érzések mik eltérőek,

kín és küzdelem,

a remény, mégsem hagyja el.

S tekintetében ott lebeg még a kép,

s fülében a csengő hang,

kéjelgése ágyba csalogat.

Gyere te nő és add elő,

mi mélyről tőr elő.

G.S-Ágnes

Bandázz

Hallgatni és várni,

poénokat látni,

s szívedbe betalálni.

Mosolyt hívni ajkadra,

hisz ma sem hagylak magadra.

Élvezem az életet,

s nem érdekel mikor vétkezem.

cserfes nyelvű emberek,

elkerüllek titeket.

Sok a szó,még sincs alapja,

ezt más is megmondja.

Feltörök ahol tudok,

a bandámat el sohasem hagyom.

Vicces kis emberek,

élem velük a mindent.

G.S-Ágnes

Vagy

Több mint csodás.

Mikor ajkam,ajkad érinti puhán.

Hinni és remélni,

hisz ez már átlagon felüli.

Boldogság,egy csepp ragyogás.

Bolondság,csak nézek bután.

Jár a száj,szövege megbabonáz.

Micsoda talány,hisz keze combomon cikázz.

Hallom is már szíve dobbanását.

Közelembe vagy így hiányod már nem túl nagy.

Amikor nem vagy lelassul az élet,

és csak pörgetném a percet,had teljen.

Futnék, rohannék,karodban olvadnék.

Veled elégnék,s ruhádat tépném.

Kéjesen élvezném,

Azt,

Hogy,

Vagy.

G.S-Ágnes

Gondolatok.....

A valóságnak él,mert tudata józan,

szívét lassan egy leány elrabolja.

Megőrjíti s a férfi haját tépi,

mi égnek áll,mikor a leány poénja betalál.

Mégis tépné le ruháját,

fürödne illatában,

s úszna a boldogságban.

Csókokkal árasztaná a leányt.

Kinek a pillantása,zöldre válthat,

hírtelen megszűnik a férfi összes gátlása,

s ráveti magát a leányra.

Édes szenvedély,

sohasem elég!

G.S-Ágnes

Hangrab

Csilingel egy hang, s szól a soul.

Talán megint álmodom?

Érdes hangra ébredek,

szinte egyből észhez is térek.

Hajnal van, mégis kacagok,

egy hang rabja vagyok.

Bilincsel és láncol,

ma még oly távol.

Majd ha közeledbe érek,

kérlek ne legyél tétlen.

Árassz el szeretettel,

a boxkesztyűt tegyük el.

Fessük át a világot,

hisz színesbe mindent másképpen látok.

Énekelj hát tovább,

s így lesznek az éjszakák csodák.

G.S-Ágnes

Jövő

Itt vagyok veled,hát álmod feledd,

meg is foghatnám kezed,hogy égig emeljelek.

Pozitív lenne a hatás,

hisz jobb oldalról nézve,minden más.

Akadozik a toll a kezemben,

hisz ez az írásom sem lehet gyenge,

szavakat mormolok,nem érdekel mennyire unod.

A lényeg hogy itt élsz bennem,

s minden percben tested tűzétől égek el.

Kárhozz hát lelkem,ha eme sors jár nekem.

Mégis csak egyet kérek,

vétkezz ma te is velem,

legyen birtokodban egy forró kéjes test.

Tűzében égj vele,

hisz nem tudni még mit is hoz a holnap,

s lesz-e jövő mi el jövő.

G.S-Ágnes

Pótlék

Pótlék mi csak egy toldalék.

A helyszínek változnak,

a szereplő ugyanaz.

Óvatos,halk dumák,

a kép összeáll.

A közös tettek titkot rejtenek,

mégis élni hív a remény.

Bája fűszerezte, így a férfi eltévedt.

Csillagos éjszakák,s csók illeti a leány ajkát.

Egy ölelés, a simogató kéz,

bele borzong ő, a nő,a hölgy.

Libben a függöny,titok villan,

a mezítelen valóság képen talál.

Huncut a leány, s mosolyra húzódik a száj,

Játszik ő,a nő,a hölgy!

G.S-Ágnes

Móka

Kergetőcske,fogócska,

vidám lehet ez a móka.

Lángolj és szeress,

másképpen szíved sem repes.

Mikor hozzá bújnál,

vigyázz el ne áruljál.

Bőre is bizsereg,

mikor kezed testén vezeted.

Édes élvezet,

robbanó szerelem.

Pajkos lett ez a kis versike,

s megjelent a gödröcske.

Derülj és vidulj,

hisz ilyen a szerelem.

Mert megérdemled.

Mert jár neked!

G.S-Ágnes

Gondolatok....

Nem kell őrlődni,

bele kell törődni.

Hagyni hogy elvesszen,

a végzet kergesse édesen.

S majd kegyeit elnyeri,

új szív jó szív,

remélni csak neked dobol.

Tudatod alatt mégis ott van még a,

vajon mi lett volna.

Ám született egy döntés,

földbe döngöltél.

Üresek a szavak,

már nem ragyog a nap.

Sötét a táj,

csak a lelkem fáj.

De tovább lüktet szívem,

senki nem törheti össze,

nem engedem!

G.S-Ágnes

Nekem

Önző voltam,

ma,

csak, magamra gondoltam.

Harmincegy lettem,

kellemes percek.

Előttem is még az út,

göröngyös,

néha megbotlom,

nevetek egyet,

és tovább megyek.

Ki tudja meddig mehetek,

s utamnak mi kerekedik a végére.

Teszem hát a dolgom,

s boldogan élek,

míg,

meg nem ........

G.S-Ágnes

Gondolatok...

Értsd a lényeget,

hisz nyers nem lehetek,

szerelmes,vágyakozó versek.

És?

Ha nem tetszik hát elmehetsz.

Kötetlen sorok,

pont mint amilyen vagyok.

Gondolataim szabadok,

mindent megkapok.

A negatív szavakat felejtsd el,

mert úgysem veszem fel.

Terítéken vagyok,

hisz minden nap emberekkel vagyok.

És ez így tökéletes,

míg pezsdül a vérem.

G.S-Ágnes

Hullám

Ragyognak a csillagok.

Újra veled vagyok.

Álmodhatnék,mégis ébren vagyok.

Vágyakoztam,most már megkaptam.

Múlik bánatom,ha karodban olvadok.

Túl a hegyeken,völgyeken,

nálad nyugalomra lelek.

Tükröződik a víz felszíne éjjelente.

Puha,aranyló homok bőrömön ragyog.

Érintésed perzseli testem,

hagyjuk most a részleteket,

hisz itt a hullám,magával ránt!

G.S-Ágnes

Láng

Fehér a táj,

a férfi már mással jár.

Könnyített lelkén,ellengette szerelmét.

Úgy érezte,így jobb lesz nekik,

s könnyen,gyorsan elfelejti,

mégis minden nap fortyogott a lelke,

gondolatban még mindig a leányt kergette.

Emlékek gyötörték,kínozták lelkét,

csodát remélt,mit talán más is adhat neki még.

Érezni újra,s látni az összes színes gömböcskét,

miket egykor a leány adott neki még.

Szorul a torka,miközben a másikat karolja,

bárcsak az idő kereke vissza fordulna.

Újra látni kedves mosolyát,

pajkos csillogó tekintetét,

érezni telt ajkát,

látni miként tündököl a napfény lángoló fürtjén,

átélni a melegségét.

El kell hát hagyni a másikat,

hisz újabb csodákat csak a kis vörös adhat.

G.S-Ágnes

Folyó

Szaladnak a szavak.

Bennük minden gondolat.

Mint a víz a mindig folyó.

Ki csak csendesen csobog.

Nyugalommal eláraszt,

máskor pedig rettegek,

hisz hatalma napról-napra nő.

Tehetetlen emberek mi lesz veletek.

Kérdem,s nézek tétlen,

félelem ízét érzem.

Gát ami bátran áll,

de meddig bírja magát?

Partot mosó,folyton folyó,

medrében örökké mozgó.

Nagy hatalmú szőkeség. 

Maradj csendes még.

G.S-Ágnes

Játék

Humoros ötletek,

mikor a forró bor,

égeti nyelvedet.

Íme egy újabb pár,

szemem előtt vibrál

Külsőleg felszínes pillanat.

Kusza,kóbor gondolat,

nevetés mely mögött titok lappang.

Szenvedély tőr elő hirtelen,

nem is értem csak mereven nézem.

Üt a bor s a leány szelídül.

Felragyog a szeme,kacagva nevet.

Színjáték ez az élet!

G.S-Ágnes

Remény Csillag

Értelmetlen volt minden.

Úgy éreztem,végre elfogytak a könnyek.

Álmodtam egy világot,

azt hittem álmomban jól járok.

Elhittem így rendben lesz.

Tekingetek, helyem nem lelem.

Kerülgetem, megtegyem?

Vagy hagyjam elveszni végleg?

Repültek a percek, vívódtam én csendben.

Kettős volt a jellemem,

pillanat,ebben jól voltam,

a másikban üresen kongtam.

Hazug, hamis a világ,

szívem is másképpen dobban már.

Itt vagy velem titokban,

s hozzád bújok csendben.

Nézlek mélyen,te látod benne a tűzet,

mi folyton éget,ha közeledbe érek.

Simogatlak,újra érzem tested.

Láthatnánk ahogy kigyúlnak a fények.

Tudni, sosem érünk a végére.

Elkábított a gondolat,

míg rám tőr újra a tudat.

Szemem villan,remény csillan.

Imádlak,ezt azért tudjad!

G.S-Ágnes

Chípj

Csípj meg,csípj fel.

Emlékszel még a legelejére?

Fondorlatos a tudat,hirtelen kattan az agy.

s szíven szúr újra a tőr,

hisz hiánya még fáj.

Szabotázs,megint a szívem diktál.

Szinte érzem az illatát.

Bőrömön siklik erős keze.

Birtoklóan csókol a száj.

Erősödik is szívem lüktetése,

miközben már pajkos nyelve testemen cikázz

Dübörgő érzelem,eggyé lenni vele.

Kívánom ,újra mindig,egyre jobban.

Csak csendesen suttogom:

Hiányzol igazán

G.S-Ágnes

Szenvedély

Feszít, hevít, repít, eltérít.

Tudom mit gondolok.

Mégis mikor meglátom, olvadok,

szívem repes, feszül a test.

Vágyom, hogy érinthessem,

hogy hevüljön teste.

Csók és nyílik a száj.

Vad, őrjítő, nyelvem kitépő,

mennyekbe repítő,

ruhámat tépő, vad pillanat.

Mikor tested a testem alatt,

csak a csípő ring, kegyetlen.

Eltéríti tudatunk,

ma megint megkaptuk,

kéjes varázsát a napnak.

Lassan ernyed a test,

megpihen a két ember,

hangosan már csak a szívük ver.

G.S-Ágnes

Év végére

Eltelt!

Túl vagyok rajta.

Várom az újat a jót.

Kín, kacaj, nyomor és boldogság,

váltakoztak ebben az évben jócskán.

Szemeimben tündököl már,

ahogyan a leány a kandalló előtt áll.

Visszatekint az éjbe.

Ott álltak,még utoljára,

ebben az évben.

Szerelmes bókokat súgott a leány fülébe.

Szorosan ölelte, mintha ez a pillanat,

a végtelenbe veszne.

Nem vágyott másra, csak hogy magában érezze,

az erős férfi minden lüktetését.

Kalandoztak ujjaik,

felfedezték, mi rejlik a ruha alatt.

Finom csókok a testen,

leheletek mibe borzongtak.

Játék, szenvedély és izzik a levegő.

Velük megállt az idő.

Ropog a tűz!

Durran a pezsgő!

Boldog Új Esztendőt!

Ék

Sok a baj,sok a bú,

szívem mégsem szomorú.

Mesét küldök neked, Életem.

Ott állt a leány,

szemében pajkos csillogás.

Ránézett párjára,némán bámulta,

a csillámló karikát formáló éket.

Dönts hát te leány,

legyen újra cserfes a nyelved,

vesszen a múltba,minden kétely.

Mert hát erre vártál régóta már.

S most ott áll,kezében a szíve,

mi örökre a tiéd lehetne,ha kellene.

Várt a férfi,

tekintetét az édes hölgyre szegezte.

S némán tűrte a kételyt.

A leány ajka,végre szavakat formált,

s Igent kiállt!

G.S-Ágnes

Különbség

Nézni ki egy ablakon át.

Amott a külvilág.

Emberek,helyek,tettek.

Dolgok mik érthetetlenek.

Látni a szépséget,az üde frissességet.

Napsütést,tiszta levegőt.

Boldog mosolyt az arcokon.

Ám szétfoszlik a pillanat egy perc alatt.

Amott túl oldalt.

Füstölgő cigarettavég.

Hajléktalan ki enni kér.

Mi itt lent,mások odafent.

Oldják meg a helyzetet, vagy sem.

Egység-különcség,nagy a különbség.

Itt élünk egy a bolygónk.

Mégis más a világunk!

G.S-Ágnes

Szent este

Ünnep, csengő az ágon,

fénylik már a város.

S szerelmes szívemben látom,

már én is várom.

Dobog és lüktet, mint éjjelente.

Mikor már úgy kell,

hogy ajkad az ajkamhoz érjen.

S testedben a hév,

mi csodákba repít.

Érintésed, s borzongóm,

minden éjjel a tied vagyok.

És itt az este a szent,

áldott legyen hát az Ünnep!

G.S-Ágnes

Sodorj

Álmomban jártam,s kéjes csodákat láttam.

Megnyert az este tette,s tested rabja lettem.

Simogatom hát csendben,

fülemben érzem minden leheleted,

ahogy csókokkal borítod testem.

Fentről,le miközben megfeszülnek a rezdüléseim.

Hagyom hogy magával ragadjon varázsod.

Hát varázsolj!

El a végtelenbe.

Míg lehet,míg fel nem ébredek.

Ha véget ért,mert ez sem tarthat örökké.

Megdöbbenek és látom egyedül fekszem,

Tévedtem,mégis tudtam,te vagy ki utat mutat,

Minden nap,minden percben.....

G.S-Ágnes

Áttörés

Fáj még a létem,nehezen jönnek hát a rímek.

Megérteni mindenki,ki már így érezte,

nehezen térek észhez.

Bánatom fojtanám,ha tudnám.

Ráébredek még fáj és éget.

Próbálkozom,erős leszek,kivárom a percet,

hogy itt legyen egészen mélyen,újra.

Lelkemben a kikelet,tavasz ízét érzem.

Kutatni és várni,szerelmet találni.

Leragadni,maradni,érezni szeretnék megint.

Tőrt szívem hát tapasztom,új csodákban bízom.

Tündökölök,csillog a szemem,ha rád nézek,

szinte érzem a közelséged,egészen mélyen.

Olvadni kezd szívemről a jég,

Itt a kikelet,Te leszel?

G.S-Ágnes

Felkelő nap

Újra élek és írok neked,mindenkinek!

Néha elveszek és megtörik szívem,

ám mindig van kikelet.

Napsütésre ébredtem,forr össze a seb.

Varázslatos, Új csodával telítődik lelkem.

Tudatosan,tisztán látom a valóságot.

Kiűztem ki megbántott!

Kusza sorokban újra elrejtem,

Újult erővel ragadok tollat kezembe.

S kiírok mindent,megkönnyebbültem.

Szerettem,veszítettem,mégis győztem!

G.S-Ágnes

Sorok még útoljára neked

Gyötörnek a szavak és kínoz a hév,a vágy ami miattad élt.

Legbelül mélyen elásva, tönkretette mit képzeltem.

Valós az élet és vallom hogy túl élem.

Szakadt,tört,roppant a szív,mégis élni hív a remény.

Elásom mélyen mi bánt.

S ha szemeimben könny ragyog,elűzöm ne gyötörjön.

Kudarc,félelem,magány tépi szervezetem.

Kevés az mit most egy mosoly adhat.....

G.S-Ágnes

Szakítás

Jött az este és ki leste,

kinek a szívét törhetné össze.

A leány boldog volt, sugárzott,

hisz kedvesét nem rég engedte el.

Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.

Elhitte és bízott minden rendben.

Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.

Elengedné őt ha könnyű lenne,

de szívét nem szívesen töri össze.

Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.

Elmondta hát és lelkét könnyítette,

mégsem a leány szemébe.

Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.

Nem értette mi miért lett,

mégis vége lett.

Összetörtek, csak testük maradt épségben.

G.S-Ágnes