2011. október 9., vasárnap

Csak egy vers

Veled vagyok minden apró gondolatban,
még ha pirkad is a hajnal,
 új napot kiáltva. 
Az éj leplét oszlatva,
és csak a varázsa marad,
szívükben él és talán ott is marad.
Ragyogó két szempár,
s az ajkuk egymásra talál.
Ölelés,fonodás a szerelem hajnalán,
két szív egy ritmusra jár,
és elveszik a csendben minden más. 
A világ kizárva,
csak a forró vágy szikrája cikázz.
Vakít a fény,talán angyalok járnak,
avagy a kéj vakítja, bódítja, árasztja,
villámló szikrákkal,
míg testük meg nem remeg.
S marad a fény, mely az ablakon beragyog.
/G.S-Ágnes/

1 megjegyzés:

  1. Valami hasonlót éreztem a nyári estéken alkony közben,mikor az úton sétáltam.Csak a hold világított,csak a tücskök és békák zajongtak!S Én arra gondoltam,bárcsak megoszthatnám egy csodás,hozzám bújó Lánnyal..nem beszélni,csak ölelni és "létezni"!
    CSODÁLATOS!!!!:)

    VálaszTörlés