Móka

Kergetőcske,fogócska,

vidám lehet ez a móka.

Lángolj és szeress,

másképpen szíved sem repes.

Mikor hozzá bújnál,

vigyázz el ne áruljál.

Bőre is bizsereg,

mikor kezed testén vezeted.

Édes élvezet,

robbanó szerelem.

Pajkos lett ez a kis versike,

s megjelent a gödröcske.

Derülj és vidulj,

hisz ilyen a szerelem.

Mert megérdemled.

Mert jár neked!

G.S-Ágnes

Gondolatok....

Nem kell őrlődni,

bele kell törődni.

Hagyni hogy elvesszen,

a végzet kergesse édesen.

S majd kegyeit elnyeri,

új szív jó szív,

remélni csak neked dobol.

Tudatod alatt mégis ott van még a,

vajon mi lett volna.

Ám született egy döntés,

földbe döngöltél.

Üresek a szavak,

már nem ragyog a nap.

Sötét a táj,

csak a lelkem fáj.

De tovább lüktet szívem,

senki nem törheti össze,

nem engedem!

G.S-Ágnes

Nekem

Önző voltam,

ma,

csak, magamra gondoltam.

Harmincegy lettem,

kellemes percek.

Előttem is még az út,

göröngyös,

néha megbotlom,

nevetek egyet,

és tovább megyek.

Ki tudja meddig mehetek,

s utamnak mi kerekedik a végére.

Teszem hát a dolgom,

s boldogan élek,

míg,

meg nem ........

G.S-Ágnes

Gondolatok...

Értsd a lényeget,

hisz nyers nem lehetek,

szerelmes,vágyakozó versek.

És?

Ha nem tetszik hát elmehetsz.

Kötetlen sorok,

pont mint amilyen vagyok.

Gondolataim szabadok,

mindent megkapok.

A negatív szavakat felejtsd el,

mert úgysem veszem fel.

Terítéken vagyok,

hisz minden nap emberekkel vagyok.

És ez így tökéletes,

míg pezsdül a vérem.

G.S-Ágnes

Hullám

Ragyognak a csillagok.

Újra veled vagyok.

Álmodhatnék,mégis ébren vagyok.

Vágyakoztam,most már megkaptam.

Múlik bánatom,ha karodban olvadok.

Túl a hegyeken,völgyeken,

nálad nyugalomra lelek.

Tükröződik a víz felszíne éjjelente.

Puha,aranyló homok bőrömön ragyog.

Érintésed perzseli testem,

hagyjuk most a részleteket,

hisz itt a hullám,magával ránt!

G.S-Ágnes

Láng

Fehér a táj,

a férfi már mással jár.

Könnyített lelkén,ellengette szerelmét.

Úgy érezte,így jobb lesz nekik,

s könnyen,gyorsan elfelejti,

mégis minden nap fortyogott a lelke,

gondolatban még mindig a leányt kergette.

Emlékek gyötörték,kínozták lelkét,

csodát remélt,mit talán más is adhat neki még.

Érezni újra,s látni az összes színes gömböcskét,

miket egykor a leány adott neki még.

Szorul a torka,miközben a másikat karolja,

bárcsak az idő kereke vissza fordulna.

Újra látni kedves mosolyát,

pajkos csillogó tekintetét,

érezni telt ajkát,

látni miként tündököl a napfény lángoló fürtjén,

átélni a melegségét.

El kell hát hagyni a másikat,

hisz újabb csodákat csak a kis vörös adhat.

G.S-Ágnes

Folyó

Szaladnak a szavak.

Bennük minden gondolat.

Mint a víz a mindig folyó.

Ki csak csendesen csobog.

Nyugalommal eláraszt,

máskor pedig rettegek,

hisz hatalma napról-napra nő.

Tehetetlen emberek mi lesz veletek.

Kérdem,s nézek tétlen,

félelem ízét érzem.

Gát ami bátran áll,

de meddig bírja magát?

Partot mosó,folyton folyó,

medrében örökké mozgó.

Nagy hatalmú szőkeség. 

Maradj csendes még.

G.S-Ágnes

Játék

Humoros ötletek,

mikor a forró bor,

égeti nyelvedet.

Íme egy újabb pár,

szemem előtt vibrál

Külsőleg felszínes pillanat.

Kusza,kóbor gondolat,

nevetés mely mögött titok lappang.

Szenvedély tőr elő hirtelen,

nem is értem csak mereven nézem.

Üt a bor s a leány szelídül.

Felragyog a szeme,kacagva nevet.

Színjáték ez az élet!

G.S-Ágnes

Remény Csillag

Értelmetlen volt minden.

Úgy éreztem,végre elfogytak a könnyek.

Álmodtam egy világot,

azt hittem álmomban jól járok.

Elhittem így rendben lesz.

Tekingetek, helyem nem lelem.

Kerülgetem, megtegyem?

Vagy hagyjam elveszni végleg?

Repültek a percek, vívódtam én csendben.

Kettős volt a jellemem,

pillanat,ebben jól voltam,

a másikban üresen kongtam.

Hazug, hamis a világ,

szívem is másképpen dobban már.

Itt vagy velem titokban,

s hozzád bújok csendben.

Nézlek mélyen,te látod benne a tűzet,

mi folyton éget,ha közeledbe érek.

Simogatlak,újra érzem tested.

Láthatnánk ahogy kigyúlnak a fények.

Tudni, sosem érünk a végére.

Elkábított a gondolat,

míg rám tőr újra a tudat.

Szemem villan,remény csillan.

Imádlak,ezt azért tudjad!

G.S-Ágnes

Chípj

Csípj meg,csípj fel.

Emlékszel még a legelejére?

Fondorlatos a tudat,hirtelen kattan az agy.

s szíven szúr újra a tőr,

hisz hiánya még fáj.

Szabotázs,megint a szívem diktál.

Szinte érzem az illatát.

Bőrömön siklik erős keze.

Birtoklóan csókol a száj.

Erősödik is szívem lüktetése,

miközben már pajkos nyelve testemen cikázz

Dübörgő érzelem,eggyé lenni vele.

Kívánom ,újra mindig,egyre jobban.

Csak csendesen suttogom:

Hiányzol igazán

G.S-Ágnes

Szenvedély

Feszít, hevít, repít, eltérít.

Tudom mit gondolok.

Mégis mikor meglátom, olvadok,

szívem repes, feszül a test.

Vágyom, hogy érinthessem,

hogy hevüljön teste.

Csók és nyílik a száj.

Vad, őrjítő, nyelvem kitépő,

mennyekbe repítő,

ruhámat tépő, vad pillanat.

Mikor tested a testem alatt,

csak a csípő ring, kegyetlen.

Eltéríti tudatunk,

ma megint megkaptuk,

kéjes varázsát a napnak.

Lassan ernyed a test,

megpihen a két ember,

hangosan már csak a szívük ver.

G.S-Ágnes

Év végére

Eltelt!

Túl vagyok rajta.

Várom az újat a jót.

Kín, kacaj, nyomor és boldogság,

váltakoztak ebben az évben jócskán.

Szemeimben tündököl már,

ahogyan a leány a kandalló előtt áll.

Visszatekint az éjbe.

Ott álltak,még utoljára,

ebben az évben.

Szerelmes bókokat súgott a leány fülébe.

Szorosan ölelte, mintha ez a pillanat,

a végtelenbe veszne.

Nem vágyott másra, csak hogy magában érezze,

az erős férfi minden lüktetését.

Kalandoztak ujjaik,

felfedezték, mi rejlik a ruha alatt.

Finom csókok a testen,

leheletek mibe borzongtak.

Játék, szenvedély és izzik a levegő.

Velük megállt az idő.

Ropog a tűz!

Durran a pezsgő!

Boldog Új Esztendőt!

Ék

Sok a baj,sok a bú,

szívem mégsem szomorú.

Mesét küldök neked, Életem.

Ott állt a leány,

szemében pajkos csillogás.

Ránézett párjára,némán bámulta,

a csillámló karikát formáló éket.

Dönts hát te leány,

legyen újra cserfes a nyelved,

vesszen a múltba,minden kétely.

Mert hát erre vártál régóta már.

S most ott áll,kezében a szíve,

mi örökre a tiéd lehetne,ha kellene.

Várt a férfi,

tekintetét az édes hölgyre szegezte.

S némán tűrte a kételyt.

A leány ajka,végre szavakat formált,

s Igent kiállt!

G.S-Ágnes

Különbség

Nézni ki egy ablakon át.

Amott a külvilág.

Emberek,helyek,tettek.

Dolgok mik érthetetlenek.

Látni a szépséget,az üde frissességet.

Napsütést,tiszta levegőt.

Boldog mosolyt az arcokon.

Ám szétfoszlik a pillanat egy perc alatt.

Amott túl oldalt.

Füstölgő cigarettavég.

Hajléktalan ki enni kér.

Mi itt lent,mások odafent.

Oldják meg a helyzetet, vagy sem.

Egység-különcség,nagy a különbség.

Itt élünk egy a bolygónk.

Mégis más a világunk!

G.S-Ágnes

Szent este

Ünnep, csengő az ágon,

fénylik már a város.

S szerelmes szívemben látom,

már én is várom.

Dobog és lüktet, mint éjjelente.

Mikor már úgy kell,

hogy ajkad az ajkamhoz érjen.

S testedben a hév,

mi csodákba repít.

Érintésed, s borzongóm,

minden éjjel a tied vagyok.

És itt az este a szent,

áldott legyen hát az Ünnep!

G.S-Ágnes

Sodorj

Álmomban jártam,s kéjes csodákat láttam.

Megnyert az este tette,s tested rabja lettem.

Simogatom hát csendben,

fülemben érzem minden leheleted,

ahogy csókokkal borítod testem.

Fentről,le miközben megfeszülnek a rezdüléseim.

Hagyom hogy magával ragadjon varázsod.

Hát varázsolj!

El a végtelenbe.

Míg lehet,míg fel nem ébredek.

Ha véget ért,mert ez sem tarthat örökké.

Megdöbbenek és látom egyedül fekszem,

Tévedtem,mégis tudtam,te vagy ki utat mutat,

Minden nap,minden percben.....

G.S-Ágnes

Áttörés

Fáj még a létem,nehezen jönnek hát a rímek.

Megérteni mindenki,ki már így érezte,

nehezen térek észhez.

Bánatom fojtanám,ha tudnám.

Ráébredek még fáj és éget.

Próbálkozom,erős leszek,kivárom a percet,

hogy itt legyen egészen mélyen,újra.

Lelkemben a kikelet,tavasz ízét érzem.

Kutatni és várni,szerelmet találni.

Leragadni,maradni,érezni szeretnék megint.

Tőrt szívem hát tapasztom,új csodákban bízom.

Tündökölök,csillog a szemem,ha rád nézek,

szinte érzem a közelséged,egészen mélyen.

Olvadni kezd szívemről a jég,

Itt a kikelet,Te leszel?

G.S-Ágnes

Felkelő nap

Újra élek és írok neked,mindenkinek!

Néha elveszek és megtörik szívem,

ám mindig van kikelet.

Napsütésre ébredtem,forr össze a seb.

Varázslatos, Új csodával telítődik lelkem.

Tudatosan,tisztán látom a valóságot.

Kiűztem ki megbántott!

Kusza sorokban újra elrejtem,

Újult erővel ragadok tollat kezembe.

S kiírok mindent,megkönnyebbültem.

Szerettem,veszítettem,mégis győztem!

G.S-Ágnes

Sorok még útoljára neked

Gyötörnek a szavak és kínoz a hév,a vágy ami miattad élt.

Legbelül mélyen elásva, tönkretette mit képzeltem.

Valós az élet és vallom hogy túl élem.

Szakadt,tört,roppant a szív,mégis élni hív a remény.

Elásom mélyen mi bánt.

S ha szemeimben könny ragyog,elűzöm ne gyötörjön.

Kudarc,félelem,magány tépi szervezetem.

Kevés az mit most egy mosoly adhat.....

G.S-Ágnes

Szakítás

Jött az este és ki leste,

kinek a szívét törhetné össze.

A leány boldog volt, sugárzott,

hisz kedvesét nem rég engedte el.

Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.

Elhitte és bízott minden rendben.

Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.

Elengedné őt ha könnyű lenne,

de szívét nem szívesen töri össze.

Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.

Elmondta hát és lelkét könnyítette,

mégsem a leány szemébe.

Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.

Nem értette mi miért lett,

mégis vége lett.

Összetörtek, csak testük maradt épségben.

G.S-Ágnes

Neked

Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.

Kérésed nem lehetetlen.

Írom hát mi gondolatomba szalad,

íme a tudat mi utat mutat.

Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.

A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,

majd mutatom merre van előre.

Hajam fekete mint az éjjel.

Szemeimben tündököl a nappal,

Testemen cikázik a villám,

s kéjelgek éjeken át.

Gondolatom mégis tiszta,

s nyelvem pereg folyamatosan.

Űzöm a szavakat mely hozzád elér.

Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül

Rám szoksz!

G.S-Ágnes 

Felkelő nap

A felkelő nap ragyog a világra.

A leány álmosan tekint a napsugárra.

Vidám a reggel boldogan ébredt.

Csak testében él még az éjjel varázsa.

Gondolataiba még visszatér,maga sem érti miért.

Sohasem látott idegen mégis repes szíve.

Eleinte csak hangokból táplálkozott,

éjről-éjre varázslatos éjszakák.

De jött a valóság,s a két test egymásra talált.

Fóron ölelték egymást.

Édes csókokkal borította a férfi a hölgy testét

kényeztette,élvezte a nő kéjes hangját.

A nő tudata már más világban jár,

élvezte a hosszú perceket,

csak könyörögni tudott hogy végre együtt legyenek boldogok.

Zilált a férfi már nem volt tovább nyugalma.

Vágya és álma hogy végre a nőt magára rántsa.

Vad,örült hajsza,majd üvöltés hangja.

És csend.

Ez az mire emlékezett.

Halk nesz,simogató kéz,gondolata a jelenbe ért.

Ott volt előtte a férfi,ki átölelte és el nem engedte.

G.S-Ágnes 

Forgószél

Egyedül élt magányos volt lelke,

minden napját örömnek vélte.

Bezzeg a múltban még nagy legény volt,

mégis ma már egyedül harcol.

Élte csendes életét,kegyelmet sosem kért.

A forgószél tombol,életébe rombol.

Kicsi leány ki élvezi az életét,

megállt egy percre már nem süvít a szél.

Nagy szemekkel nézett az idegenre,

s nem értette mi történt körülötte,

csak csevegett,nagyokat nevetett,pezsgett.

A magányos lelkű férfi ráfigyelt,

a pimasz hölgyeményre,kinek varázsa rabul ejtette.

Feltörtek belőle az elfolyatott érzelmek.

Soha nem érzett vággyal imádja a leányt,újra élni kívánt.

A leány lelke zavarttá vált.

Derűs-borús napok felváltva következtek.

Harcoltak, máskor kacagva nevettek,

Bíztak és reméltek

G.S-Ágnes 

Chat

Piff-paff,csitt-csatt chat.

Észrevétlen életem része lett.

Kezdeném az elején ha tehetném.

Még ha érteném,talán élvezném.

Inkább csak csendben figyelek.

Micsoda erotika szabadul itt fel,

más ez a világ,idegen,játékos,megnyerő.

hálót sző körülöttem,elnyel csendesen.

Vannak csaták néha nap,

nem tudni ki kivel van,

egyszer úgyis megfejtem,megértem,átélem.

S remélem épségben túlélem.

G.S-Ágnes

Álmok

Álmodott éjjel,és álmodozott nappal.

Kereste,kutatta éjjel-nappal a nőt várta.

Kalandos szerelem,de vajon a férfinek ez kellett?

A szél néha belekapott fürtjeibe,

lába alatt a homok puhán szétfolyt.

Az illat amit a víz hordoz magával,tiszta,

teljesen kitisztult a gondolata.

Érezte ahogyan a napsugár perzselte hófehér bőrét,

Nézett a végtelenbe,előtte csak egy ember tekintete lebeg,

hogy végre láthassa őt.

Tenger és végtelen,sohasem lelem meg,gondolta a férfi,

csak ment vitte őt szíve,hisz szerelme hajthatatlan,

s vágya nyughatatlan.

Alkonyodott már a nap is lenyugszik már,

mire ők egymás karjaiban találtak nyugalmat.

Simogatja a férfi a leány arcát,csókolta édes ajkát,

miközben keze kutatva kereste feszülő testének rejtélyes alagútját.

Édes szerelemmel vették egymást birtokba.

Percek,órák teltek el csendesen,olykor vad sóhajokkal,

míg eljött a reggel,és a tenger halk moraja ébren tartja szerelmüket.

G.S-Ágnes

Gondolatok..

Mára már véget ért,mégis olykor visszatér.

Örültem,reméltem,bíztam és hittem.

Ám hitem újra elveszítettem.

Boldog voltam,mosolyogtam,

mégis minden nehéz percben egyedül voltam.

Szorongott a lelkem,valakit kerestem.

Már megint csak álmokat kergettem.

Kaptam a bókot és dobtam a csókot.

Hagytam hogy én legyek az álmod,

hogy érezd a közelségem minden percben.

Leragadtam,hanyatlottam,vágytam.

Majd jő a jelen s feleszmélek,

végleg elveszek benned....

G.S-Ágnes 

Rég volt

Régen volt már hogy láttalak már,

mégis testemben ég még a tűz,

ahogy gondolatom hozzád űz.

Emlékszem mintha ott lennék újra,

megpillantva téged nem tudtam mi kerekedik a végére,

Szemeid ragyogtak hiszen te már tudtad,

Érintetted testem és pezsdült a vérem.

Szád az ajkamhoz ért és dobbant a szív.

Ölelésed felrepített egészen az égbe.

Nem kérek mást csak hogy érezzelek téged.

Ma és akkor is,te vezényelted rezdülésem.

Emlékszem csókoltam és borzongott tested,

némely ponton elidőztem,lentebb,

amíg a színes gömbök meg nem jelentek.

Néztél,csillogott szemed,

sosem látott csodát,tártam fel előtted.

Hálás lettél és el nem engedtél,

Ujjaid kutatón fedezték fel testem.

Annyira vágytam hogy csúcspontra érjünk,meghalni és feltámadni megint együtt.

Hol nincs idő és pillanatokra eltűnik a jelen és a jövő.

Vágyakoztam,álmodoztam.

Újra látni akarlak!

 G.S-Ágnes

Gondolatok belül

Gondolatok mik bennem vannak,

nyugodni sosem hagynak.

Történetek amik megihletnek.

Te vagy hát versem áldozata,érdekes figura.

Vágtázó,mindent elárasztó nyugalom,

ha hangom füledben hallom.

Kusza,kóbor,kutató tekintet,

mintha mindent látna bennem.

Mégsem egeden közelebb,szívemet elrejtem.

Csak a vágyat hagyom szabadon,hogy kacérkodjon.

Meg igéz téged,elvarázsol,

s a kábulattól elalszol.

Felébredve látod minden megváltozott.

Kicsi szíved lángol benned.

Öntudatlan állapot,s miért nem tudod.

Nincsenek válaszok.

Maradnak hát a képek.

Mikor a tenyered a leány derekára helyezed,

csúsztatod feljebb,néha pedig lejjebb.

Hagyd hogy remegjen a leány teste.

Forró a csók,tüze szinte perzsel,égeti nyelved,

hát lehűtöd gyorsan a kéjes nedvben.

A leány csak kéjesen sikolt,s a láb összezár.

Újra csókok a testen,s a leány engedelmes,

ring együtt  hát a test s elégnek végre.

Végre csend honol mint vihar után a tájon.

Halk nesz töri meg a csendet

A fiú így szól: Kellesz Nekem !!!

G.S-Ágnes

You

Szerelmes lettem,álmokat kergettem.

Táncoltam,keringőzött lelkem.

Szárnyaltam,erősebben dobolt szívem.

Éjeken át nem aludtam,csak álmodoztam.

Szemeim csak rád ragyogtak,fénylő nappalokon.

Erősek az érzelmek,felkavarják az értelmet.

Rózsaszín felhő körözz fölöttem.

 Ámít,kábít és eltűnt az út a járható.

 Vérzik a szívem,annyira fáj éget.

Kínoz ,gyötör romokba dönt e szerelem.

Mégis ragyogó mosolya,és az ajkán az édes szó:Szeretlek!

A tekintetét,mikor ragyogó szeme szinte vetkőztet.

És a kéz ami érinti testem,remegek,hevül a vérem.

Alélok karjaiban,de ő erősen tart.

Átadom magam teljesen a kéjnek.

Repítsen hát fel,egyre feljebb a végtelenbe.

Visszatért élet kedvem,veled vagyok egészen,

hisz nincs értelme nélküled......

G.S-Ágnes

Kedvelve imádja

Hosszú fekete hajszál göndörödik inge ujján,

vajon ma éppen merre járt?

Cserepes az ajka valaki nemrég még vadul csókolta.

Nagyokat nyelt száraz a torka,bárcsak már ihatna.

Szemei ragyognak,legszívesebben csak kiabálna: IMÁDLAK!

Gondolatai még ott voltak mikor megpillantotta a nőt,

a hölgyet aki elkápráztatta,mosolyával és derűs hangulatával.

Ölelni akarta el sem engedni.

Nem sokáig tartott hát és kettesben találtak egymásra.

A férfi már mohon harapdálta a nő meggy bordó ajkát.

Tépte le ruháit nem voltak szabályok.

A nő beleborzongott minden érintésbe.

Nem tudta mi a helyes a járható út csak szíve dobolására hallgatott.

Forott a vérük,égett a bőrük összefonódott testük.

Élvezték a búja perceket mit együtt töltöttek.

Újra és újra csókok a szájon.

Érintés a bőrön.

Kéjes tekintett,s a test összeér.

Majd egyszer véget ér.

Felejteni próbált,de meglátta hogy ott a hajszál.

Imádva kedvelte,és már nem érdekelte mikor lesz vége...

Egyre gondolt csak Újra és újra..... 

G.S-Ágnes

Reggel

Már ébredezik a világ,szemét tárja a napsugár,

s az éj sötétje  odébb áll.

Voltak akik bent ragadtak,még most is kacagnak,

szerelmesen sugdolóznak.

Másokat vár a monoton világ,

ébredj velem hát.

Édesítsd be nappalom,hogy a könny ma ne az én szememben ragyogjon.

Foltos,szürke nappalok tűnjetek innen,

miért ne ragyoghatna szívemben újra a tavasz?

Miért ne tündökölhetnék mint a napsugár?

Miért ne tehetném azt ami boldogságot ad lelkemnek? 

Miért ne lehetne szebb a holnap?

Aggodalom,bánat,bú el innen menjetek messze,

sosem leszek már szomorú..... 

G.S-Ágnes

Bárban

Azt hiszik csak nézek előre,míg eszemben,

botrányos gondolatok szaladgálnak szüntelen.

Hiszek és remélek,mert tudom mindig célba érek.

Itt vagyok a jelenbe,lábam keresztbe vetve beszélgetek.

Gondolataim azonban remek versek születnek.

Itt is van,már látom előre,

Kéj és vágy vetekszik soraimban,lejjebb.

A nő ki a pultnál ül,ujjai hevesen dobolnak,

miközben vörös körme pattog a ritmusra. 

Hol lehet ő?

A magas barna férfi,kitől minden éjjel megfeszül a teste.

Kortyol egyet,egyet, 

vörös fürtjei elvakítják a hely hétköznapjait.

Csillogó tekintete és cserfes nyelve,nem marad sokáig társaság nélkül.

Beszélget,fecseg e a férfi hirtelen ott terem.

Leül egy asztalhoz italt rendel,s csendben a nő felé jelez.

Szikrázó tekintetük összevillan,a férfi máris tudja mi a dolga.

Elindul hát  csak előre,késve ment a nő is őt megkeresni.

Tiltott a hely mint ez a románc,

a férfi teste viszont már hevülten a nőre várt. 

Nem hagyta el ajkukat egyetlen szó sem,

csak vad csókokat leheltek egymás ajkaira.

Ölelkeztek majd hevesen egymásnak estek,

a mély csendet is csak a nő halk sikolya verte fel, 

és a férfi kéjes,érdes üvöltése.

Abban a pillanatban övék volt a világ összes kincse,

és a pillanat ami örökké is tarthatna.

Percekkel később már a nő a ruháit kapkodva rohant vissza a bárba.

A férfi csak óvatosan oldalt biccentett s tova állt.

És újra ritmusra pattog a vörös köröm...... 

G.S-Ágnes