Voltam hűtlen.
Mégis büntetlen.
Éltem és élveztem.
Az összes Cseppjét,
mit életem rejt.
Kesereg mégis a felismerés szüntelen.
Mikor újra és újra,
előjön egy érzés.
A régmúlt tőr fel néhanap,
nyugalmat nem hagy.
Emléke fáj,mégis oly csodás.
Minden mi vele volt,
itt legbelül tombol.
Folytatnám, ha tudnám,
nem üldözne tovább.
Bevallhatom ha akarom,
nehezen élem túl.
Hiánya nagy űr a lelkemben,ma már.
S vágyom,múljon-múljon,
végre el már.
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése