Bújócska

Szíve dagad,esze már áll,

csak néz előre bután,

egy kisleányra vár.

Édes kis csoda,

majdnem mint egy bújócska.

Férfi ki most a hunyó,

a leány ki csak bújik a szívéhez közel.

Fájdalom mégis édes,

érzések mik eltérőek,

kín és küzdelem,

a remény, mégsem hagyja el.

S tekintetében ott lebeg még a kép,

s fülében a csengő hang,

kéjelgése ágyba csalogat.

Gyere te nő és add elő,

mi mélyről tőr elő.

G.S-Ágnes