Ünnep, csengő az ágon,
fénylik már a város.
S szerelmes szívemben látom,
már én is várom.
Dobog és lüktet, mint éjjelente.
Mikor már úgy kell,
hogy ajkad az ajkamhoz érjen.
S testedben a hév,
mi csodákba repít.
Érintésed, s borzongóm,
minden éjjel a tied vagyok.
És itt az este a szent,
áldott legyen hát az Ünnep!
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése