2011. január 31., hétfő

Sodorj

Álmomban jártam,s kéjes csodákat láttam.
Megnyert az este tette,s tested rabja lettem.
Simogatom hát csendben,
fülemben érzem minden leheleted,
ahogy csókokkal borítod testem.
Fentről,le miközben megfeszülnek a rezdüléseim.
Hagyom hogy magával ragadjon varázsod.
Hát varázsolj!
El a végtelenbe.
Míg lehet,míg fel nem ébredek.
Ha véget ért,mert ez sem tarthat örökké.
Megdöbbenek és látom egyedül fekszem,
Tévedtem,mégis tudtam,te vagy ki utat mutat,
Minden nap,minden percben.....
G.S-Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése