Jött az este és ki leste,
kinek a szívét törhetné össze.
A leány boldog volt, sugárzott,
hisz kedvesét nem rég engedte el.
Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.
Elhitte és bízott minden rendben.
Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.
Elengedné őt ha könnyű lenne,
de szívét nem szívesen töri össze.
Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.
Elmondta hát és lelkét könnyítette,
mégsem a leány szemébe.
Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.
Nem értette mi miért lett,
mégis vége lett.
Összetörtek, csak testük maradt épségben.
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése