Értelmetlen volt minden.
Úgy éreztem,végre elfogytak a könnyek.
Álmodtam egy világot,
azt hittem álmomban jól járok.
Elhittem így rendben lesz.
Tekingetek, helyem nem lelem.
Kerülgetem, megtegyem?
Vagy hagyjam elveszni végleg?
Repültek a percek, vívódtam én csendben.
Kettős volt a jellemem,
pillanat,ebben jól voltam,
a másikban üresen kongtam.
Hazug, hamis a világ,
szívem is másképpen dobban már.
Itt vagy velem titokban,
s hozzád bújok csendben.
Nézlek mélyen,te látod benne a tűzet,
mi folyton éget,ha közeledbe érek.
Simogatlak,újra érzem tested.
Láthatnánk ahogy kigyúlnak a fények.
Tudni, sosem érünk a végére.
Elkábított a gondolat,
míg rám tőr újra a tudat.
Szemem villan,remény csillan.
Imádlak,ezt azért tudjad!
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése