Láng

Fehér a táj,

a férfi már mással jár.

Könnyített lelkén,ellengette szerelmét.

Úgy érezte,így jobb lesz nekik,

s könnyen,gyorsan elfelejti,

mégis minden nap fortyogott a lelke,

gondolatban még mindig a leányt kergette.

Emlékek gyötörték,kínozták lelkét,

csodát remélt,mit talán más is adhat neki még.

Érezni újra,s látni az összes színes gömböcskét,

miket egykor a leány adott neki még.

Szorul a torka,miközben a másikat karolja,

bárcsak az idő kereke vissza fordulna.

Újra látni kedves mosolyát,

pajkos csillogó tekintetét,

érezni telt ajkát,

látni miként tündököl a napfény lángoló fürtjén,

átélni a melegségét.

El kell hát hagyni a másikat,

hisz újabb csodákat csak a kis vörös adhat.

G.S-Ágnes