Ülök és mesélek,nézek és remélek.
Úgy várta már a leány hogy végre a férfi megint magához ölelje,csókolja szüntelen.
Várta a percet miként újból a szemébe nézhet mélyen,
s láthatja a tűzet ami éltette szerelmüket.
A szavak náluk mit sem értek, hisz testük elárult mindent.
Mikor elővillannak a képek a leány csak sóhajtozik mélyen.
Imádja mikor a férfi pajkos keze végig simítja lábát,
miközben már a szoknya alatt jár.
A blúza sem tartja már rejtve,s a férfi nyelve meredő rózsabimbóit kergette,
hogy végre beteljesedjen ez a szerelem....
Halkul a zene a leány most jött csak rá már megint hol járt,
gondolatai tréfát űznek vele,de a kéz mely átölelte,hirtelen megfordult hát,
És ott állt Ő ............
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése