Tik-takk,tik-takk így ketyeg az óra,majdnem mintha a szívem dobolna.
Keresem,kergetem a szavakat a fejemben,hogyan mondhatnám azt a szót másképpen.
Szeretem!
Mindig is szerettem,s ha most rá gondolok megszakad olykor a lelkem.
Reménytelen az élet,mégis mindennek jó a vége.
Még akkor is mikor már a nap útólsó sugarai kergetőztek a vízen,
s elbújni készült a magas hegyek mögé.
Úgy érezték kettesben maradtak,csak a csillagok ragyogtak,
A fiú átölelte a leány derekát és szorosan magához ölelte,
mintha nem is akarná sohasem elengedni.
Testük a vízben összeérve s fentebb száj szájhoz tapadt.
Csókolta a leányt és csendben súgta búja gondolatait a fülébe.
A leány nemtudta fázik-e a meleg vízben,
vagy csak a képzelgéstől borzongott ennyire.
Szerette a fiú érdes hangját,
szíve szerint mindig azt hallgatná.
Hol hang ott élet, új hang új élet!
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése