Amikor eljött a nap,remegett a lelke,vajon most, hogyan s mint lesz.
Gyomruk egyben és lélegzet elfojtva várták,hogy mit hoz még az a nap.
Ültek és beszélgettek,kacagva reménykedtek.
Míg végül a férfi nem bírta tovább,s a leányt szorosan átölelve csókolta szüntelen.
A leány sem volt rest ám,így a csók viszonzásra talált.
Még reménykedett a leány talán van vissza út,ekkor viszont a blúza a padlón landolt.
Izzót a levegő,perzselt a bőrük,csillogott a tekintetük,
Vágyuk egyre csak nőtt,és heves testük egymásba gömbölyödött.
A leány tekintete mindent elárult,
Ragyogtak mindketten,hisz tudták már,
Nincs több kétség,hisz övék a legnagyobb szerelmi vétség........
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése