Gondolatok mik bennem vannak,
nyugodni sosem hagynak.
Történetek amik megihletnek.
Te vagy hát versem áldozata,érdekes figura.
Vágtázó,mindent elárasztó nyugalom,
ha hangom füledben hallom.
Kusza,kóbor,kutató tekintet,
mintha mindent látna bennem.
Mégsem egeden közelebb,szívemet elrejtem.
Csak a vágyat hagyom szabadon,hogy kacérkodjon.
Meg igéz téged,elvarázsol,
s a kábulattól elalszol.
Felébredve látod minden megváltozott.
Kicsi szíved lángol benned.
Öntudatlan állapot,s miért nem tudod.
Nincsenek válaszok.
Maradnak hát a képek.
Mikor a tenyered a leány derekára helyezed,
csúsztatod feljebb,néha pedig lejjebb.
Hagyd hogy remegjen a leány teste.
Forró a csók,tüze szinte perzsel,égeti nyelved,
hát lehűtöd gyorsan a kéjes nedvben.
A leány csak kéjesen sikolt,s a láb összezár.
Újra csókok a testen,s a leány engedelmes,
ring együtt hát a test s elégnek végre.
Végre csend honol mint vihar után a tájon.
Halk nesz töri meg a csendet
A fiú így szól: Kellesz Nekem !!!
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése