Egyszer régen,de talán ma ebben a mesében felfedezték bennem,
mit másban eltakar az élet.
Tettem,vettem merészkedtem és visszaszövegeltem ha kellett.
Meglátta ezt a férfi és nem hitt a szemének,
Leány az kiből a rím így csordogál.
S jöttek az esték,írtuk a verset költő és múzsa egymás szavaiból éltek,
Nemértették őket hisz a sorokban minden rejtve.
Csodás volt ez a világ,de nem tartott örökké,
fájt is hogy nincs többé segítség,
de itt vagyok megint,szavakból mondatokat ejtek,
s a mondatok mögé a szívemet rejtem,
és talán majd egyszer,újra előkerül ki éltette bennem a verset......
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése