Már ébredezik a világ,szemét tárja a napsugár,
s az éj sötétje odébb áll.
Voltak akik bent ragadtak,még most is kacagnak,
szerelmesen sugdolóznak.
Másokat vár a monoton világ,
ébredj velem hát.
Édesítsd be nappalom,hogy a könny ma ne az én szememben ragyogjon.
Foltos,szürke nappalok tűnjetek innen,
miért ne ragyoghatna szívemben újra a tavasz?
Miért ne tündökölhetnék mint a napsugár?
Miért ne tehetném azt ami boldogságot ad lelkemnek?
Miért ne lehetne szebb a holnap?
Aggodalom,bánat,bú el innen menjetek messze,
sosem leszek már szomorú.....
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése