Szíve harsog és esze már elszállt,
talán majd éjjel reám talál,
és a szavak versekben rímelnek majd tovább.
Egységet alkotnak mint csillagok a holddal,
mint mi a sötét éjjel mely mindig eltakar.
Csalfa,balga szerelmes szíveket betakar.
Eltüntet és csak a sóhajok szállnak tova.
Érintések,csókok,tettek és a hang nélküli vágyak odabent,
legbelül,mélyen.
Hol csak szívük dobban hevesen,
érzik és tudják ilyet már nem adhat más.
Túllépve a tiltott határt amott,
az érett almafa alatt,
csoda várja ezt a párt!
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése