Voltam szerelmes olykor,s voltam bánatos sokszor,
de az is mindig elszállt és mindig volt tovább.
Mert hol beszélgetés ott kacagás,
hol puszi ott van a csók és az édes ölelés.
Ahogyan átkarol s erős kezei magához szorítja testem.
Az ajkai ajkamat bizsergetik,lehunyom hát szemeim.
És nem csak a képzeletem szüli a folytatást,
mi vár még ránk,mit hoz a jövő?
Mert hát így alakul ki a barátságból olykor szerelem,
végül ellenséges perpatvar.
Ha nincs már huncut kacaj arcunkon,
ha nincs több édes csók ajkunkon,
ha az ölelés rideggé válik,
ha a könnycsepp már nem örömből fakad,
ha száz szó közül csak egy az ami szíven talál.
Mert ha már nem dobol hevesen,
és nincsenek bolond gondolatok,
akkor megint célba ért a vég.....
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése