A felkelő nap ragyog a világra.
A leány álmosan tekint a napsugárra.
Vidám a reggel boldogan ébredt.
Csak testében él még az éjjel varázsa.
Gondolataiba még visszatér,maga sem érti miért.
Sohasem látott idegen mégis repes szíve.
Eleinte csak hangokból táplálkozott,
éjről-éjre varázslatos éjszakák.
De jött a valóság,s a két test egymásra talált.
Fóron ölelték egymást.
Édes csókokkal borította a férfi a hölgy testét
kényeztette,élvezte a nő kéjes hangját.
A nő tudata már más világban jár,
élvezte a hosszú perceket,
csak könyörögni tudott hogy végre együtt legyenek boldogok.
Zilált a férfi már nem volt tovább nyugalma.
Vágya és álma hogy végre a nőt magára rántsa.
Vad,örült hajsza,majd üvöltés hangja.
És csend.
Ez az mire emlékezett.
Halk nesz,simogató kéz,gondolata a jelenbe ért.
Ott volt előtte a férfi,ki átölelte és el nem engedte.
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése