Benne voltam,a részese egészen,s vártam mi kerekedik a végére.
A leány sok éve már eldöntötte véget vet eddigi pajkos életének,
Kiválasztotta hát kivel nem unalmas az élet mégis élhető,vidám.
Teltek az évek mindenki csodálta szerelmüket,csodás pár,
és hogy összeillenek,súgták mögöttük az emberek.
Voltak könnyebb és nehezebb napok,mégis ez a szövetség kialakult.
Míg nem egy nap váratlan fordulatot vett az élet és a leány félve,félre nézett.
Szeme sarkában megbújt a múlt,és vágyakozott vissza.
Tűrte és elviselte,legyőzte a fenyegető veszélyeket,amíg tehette,
Erősebb lett a vágy s a leány nem tudott ellenállni már.
Szűk utcában várta az idegen férfi,gyomra remegett,mikor meglátta a nőt,kire mindig is vágyott.
Beszélgettek csendben,s a végén már hevesen ölelkezve,gyűrődött a lepedő.
S a leány másnap hazafelé még megállt,mit tettem én?
Ez tépte lelkét,miközben könnycsepp nedvesítette tekintetét.
De nem bánt már semmit,újra övé volt a világ,
Élvezte minden percét mit a férfi kínált.
Nem volt akkor múlt és jövő,csak később már nem nyugodott lelke,
Újra és újra a bujaságon járt az esze,s be kellett ismernie újra szerelmes lett...
Lesz Hepiend????.
G.S-Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése